Nem tartotta magát nyelvzseninek, s nem is hitt a nyelvtehetségben. Csupán a tanulásra fordított időben és a motivációban. Egyetemi diplomát sem nyelvből, hanem fizikából és kémiából szerzett, szülővárosában, Pécsett - ahol Szilárd Kató néven látta meg a napvilágot épp száz éve. A nyelv rendszerét is szerette a szerves kémiához hasonlítani.

Diploma után határozta el, hogy nyelvtanításból fog megélni. Kidolgozott egy használható módszert, melynek lényege, hogy olvassunk idegen nyelven, akkor is, ha az elején nem értjük, s próbáljunk minél többet magunk felfedezni az adott nyelv rendszeréből, próbáljuk kikövetkeztetni a szavak jelentését. Minden apró siker lendületet ad. Elveit, praktikus tanácsait az Így tanulok nyelveket című könyvében és számos közönségtalálkozón ismertette részletesen. "A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni" - hangoztatta.

Tolmácskarrierje a háború után a budapesti városházán kezdődött (orosztudásának köszönhetően), később dolgozott a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál, a külföldi sajtószolgálatnál, a honvédelmi és sportszövetségnél, majd oroszt tanított a Műegyetemen, s újabb és újabb nyelveket sajátított el: a kínait, a lengyelt, a csehet, a szlovákot, az ukránt, a bolgárt, a japánt, az olaszt, a spanyolt...

1956 után főként az Országos Béketanácsnál, a Népfrontnál, a Belkereskedelmi Minisztériumnál vették igénybe tudását. Tolmácsolt Kodálynak és Christian Barnardnak is. Beutazta az öt kontinenst. Egy saját szervezésű, egyszemélyes világutazásáról szól az Egy tolmács a világ körül című könyve.

Magánéletéről ritkán esett szó. Származásáról például, ami miatt a nyilas uralom idején végigbujkálta az országot kisfiával. Addig nem bántották, mert férjének, Lomb Frigyes elektromérnöknek volt egy kis villanymotorgyára, amire szüksége volt a hadiiparnak. Laktak a Hősök terénél, a Tulipán utcában, végül évtizedekig a budai Szolyva utcában. Fia, Lomb János emlékei szerint szülei jó kapcsolatot ápoltak többek közt a keletkutató Germanus Gyulával.

Megkérdeztem, ha már elértem: ő nem lett poliglott, angolul és németül tud. Talán azért csak ezeken a nyelveken, mondja, mert nyomasztotta az otthoni, anyai elvárás. És mi lehetett édesanyja kedvenc nyelve? - tudakolom. Nem sokat gondolkodik: az orosz. Dehogy a politika miatt, egyszerűen szerette kidolgozottságát, ésszerűségét. Katedrálishoz hasonlította.

Haláláig tanult egyébként. Utolsó éveiben az ivrittel birkózott, meséli fia, akit bántott, hogy anyja halálakor, 2003-ban csak egy újság közölte a halálhírét.

Már életében fogalom volt