Különös, mondhatnánk hiánypótló sorozatot indított december elején az A38 hajó: DJ Maestro - az amszterdami Melkwegben csütörtök éjjelente, mindig változó vendégzenészekkel pörgő partijai mintájára - Budapesten is tart időtlen dzsesszfelvételeken alapuló klubesteket. A széria előzménye, hogy a dzsessz történetének egyik legfontosabb kiadója, a Blue Note Records még sok évvel ezelőtt felkérte a neves holland kollektor-szelektort, hogy gondolja át és mixelje újra a neki tetsző számaikat. Így született meg 2002 végén a Saturday Nights/Sunday Morning, amit aztán szép sorban követett a többi, a hetedik, a Birds Beats tavaly nyáron jelent meg, s nyilván hamarost jön a folytatás. E hét dupla CD közül ötöt jegyez DJ Maestro (kettőt a Jazzanova válogatott), ennek élő változata a nagy múltú és legendájú Melkwegben rendezett klubest.

A december 6-i, első budapesti Blue Note Tripen két holland, a trombitás Rik Mol és a Hammond-orgonás Sven Figee, valamint a Barabás Lőrinc Eklektric volt DJ Maestro vendége/ partnere. A másodikon, január 17-én az ötvenes-hatvanas évek funkyját az elektronikával ötvöző osztrák Trio Exclusiv és a groove-os, downtempós nyíregyházi Óperenczia, most meg ugye Erik Truffaz és a Santa Diver.

Truffaz nem szorul különösebb bemutatásra a budapesti dzsesszrajongók számára, hisz a kissé hanyagul Miles Davis legjobb európai követőjének titulált, ötvenhez közelítő muzsikus számtalan alkalommal lépett már fel Budapesten, köztük többször az A38 Hajón, s jó pár emlékezetes (bár közel ennyi csalódást keltő) koncerten mutatta meg rendkívüli kvalitásait és a hiphop, a cool és az elektronika határmezsgyéjén mozgó zenéjét. Ezúttal szólóban érkezik, és jellegzetes improvizációival igyekszik megemelni a DJ Maestro által egymásra pakolt felvételeket.

A szombati Blue Note Trip másik vendége az alig két éve alakult, de igen ígéretes Santa Diver, amely éppen ezen az estjén mutatja be debütáló, Sending Ovation című nagylemezét. Tagjai különböző zenei környezetből érkeztek. A 2007-es dzsesszhegedűverseny közönségdíjasa, Kézdy Luca korábban a Nigunban játszott. Jelenleg az Átmeneti Kabát és a Freestyle Chamber Orchestra tagja; az itt basszusgitáros Szesztay Dávid a Davban énekel és gitározik, a Budbudasban pedig billentyűzik. A dobos Halmos András számos kísérleti, egymással is nehezen rokonítható formáció (Kampec Dolores, Ágoston Béla Trió, Plastic Ohara, Pop Ivan, Chakra Hacker, Triton) sorait erősítette/erősíti; a billentyűs Szőnyi Andrást pedig leginkább a Chakra Hackerből ismerhető.

A Santa Diver motorja kétségkívül a huszonnyolc éves győri hegedűs lány, Kézdy Luca, akinek tehetségét korán felismerte zongoratanár édesanyja, de akinek ezt követően vizsgáról vizsgára, koncertről koncertre bizonyítania kellett, így számára idővel a zene inkább kötelező feladatot, mint örömet jelentett. Aztán 1994 nyarán meghallotta Al Jarreaut, s hatására elmozdult a dzsessz felé. Miközben környezete nehezen értette, hogy nem szeretne az általuk természetesnek vett, szinte előre megírt történet szereplője lenni, s inkább a szabad szellemű Révai Gimnáziumba ment, matek-fizika fakultációra.

Az újabb letaglózó hatások Stéphane Grappelit, majd Lantos Zoltánt hallva érték őt - attól kezdve tudta, mit akar. Aztán 2005 őszén, amikor hónapokig lovászként dolgozott Köveskál fölött a Fekete-hegyen, és csak koncertezni járt fel Budapestre, találkozott Szesztay Dáviddal, akivel kellően egymásra hangolódtak - ennek eredményeként jött létre a Santa Diver. Maga a név japán jelenség: karácsony táján arrafelé egy búvármikulás szokott a hatalmas akváriumokban a halakkal úszkálni, a fényképezőgépek kedvéért, majd eltűnik a ködben.

"Bizonyos szempontból súlytalanok vagyunk, de úgy is jó csinálni, hogy ezzel tisztában vagyunk. S ennek ellenére, vagy emellett, tudunk valamit nagyon komolyan venni. Az, ami létrejön, tiszta játék, ami a megismerésre törekszik, tudattalanul, saját törvényeit követve, és nem irányítottan, célratörően. Ez a játék számomra legintenzívebben a zenében valósul meg" - vallja Luca, amolyan ars poetikaként, de nemcsak vallja, hanem ezen a lemezen társaival mindezt sikerül is megvalósítania. A Sending Ovation bátor, ötletes, izzadtság és manírok nélküli zene, lendületes groove-val, hol szaggató, hol simogató, hol szívszorító, hol izomlazító, kellő mélységben átélt zene. Szép, erős, tiszta, szabad szellemű produkció, sem megfelelni, sem magamutogatni nem akar. Persze, lehetne néha ritkásabb meg változatosabb, de az irány és a hozzáállás abszolút rendben van.