Támadóját arról is felvilágosította: ő nem kínai, hanem mongol - ha már. Ez hatott a magyar-mongol génközösséget éljenző támadóra. Jóllehet évtizedes magyarsága egyetlen ilyen epizódtörténetét meséli a kifogástalan öltözékű ügyvédjelölt, mégis benne van mindaz, ami az idegenrendészeti jogra specializálódó, megnyerő, 30 éves fiatalember személyiségéből fakad.

Bár az utóbbi két év barikádharcai kissé elbizonytalanítják, imádja Budapestet - szögezi le a beilleszkedés dilemmáit firtató kérdésemre. Bár ő sem mentes a kétségektől: "Idővel a magyar állampolgárságot is megszereztem, mégis tartottam attól: felvesznek-e bárhová is dolgozni, ha elvégzem a jogi egyetemet". Felvették. Most, egy évvel az ügyvédi szakvizsga előtt is Bodolai László ügyvédi irodájában bojtárkodik. Tele van ambícióval, nemcsak szakmai előmenetelét tervezi, de ázsiai gyökereit is ápolja. Több mint két éve egyik vezetője a Magyarországon Élő Mongolok Közhasznú Egyesületének, mely a két és fél ezres, többségében Budapesten élő diaszpóra hagyományőrzője, jogi és karitatív támasza. Így fő szakterületének még egyetemi évei alatt az idegenrendészeti jogot választja. Az előforduló büntető- és polgári peres ügyek mellett leginkább bevándorlási, letelepedési és állampolgársági kérdésekben képviseli a hozzá fordulókat. Főleg mongolokat, de vannak magyar ügyfelei, és oroszok is. Chuluunbat Enkhbat ugyanis tízéves korától Oroszországban élt, ahol 1995-ben érettségizett. S hogy oda hogy került, mielőtt ide érkezett volna? Nos, orvos édesanyja és közgazdász apja révén. Ó igen, a név: az utódokéba, csakúgy, mint az oroszoknál, a mongoloknál is beépül az apai vezeték- és utónév. A bat szilárdat jelent (lásd Batu kán), a chuluun követ, az enkh pedig mindörökkét. Egyszerű hát a nomen est omen: kétszeresen is szilárd, mint a kő.

Tehát Oroszország: az apa a másoddiplomáját szerezte az egykori leningrádi egyetemen. Az akkortájt még kisfiú hétévesen, nővére diplomaosztójára érkezett először a Szovjetunióba. Megtetszett ott neki. Mivel a szülők is pártolják, később világot látni, s persze tanulni indul az Urál melletti Perm városába. Felkészülés a világpolgárságra. Kisdiákként, alig tizennégy évesen ott éri a szovjet rendszerváltás, a boltokból egyik napról a másikra eltűnik minden, ritkábbak lesznek az élelmiszerpolcok, támadások érik a külföldieket. Hirtelen elvadult, bomló világ veszi körül, csak a barátság "mozdulatlan", sokat őriz ma is az uráli múltból. (És egy még régebbi kép, a kommunista Mongóliából: "bár kicsi voltam, megrázó történetekre nem emlékszem, csak békére".)

Magyarország: a '90-es évek elején kisebbik nővére hátat fordít a szülőföldi színi direktorságnak, s férjével nyakába veszi a világot. Lengyelország majd Csehország után végül Budapesten lesznek vállalkozók, itt vernek gyökeret. Az öt testvér közül négyen itt élnek, családostul. Akkoriban gyakoriak hát a budapesti látogatások, éled a szerelem: Chuluunbat Enkhbat 1996-ban végleg ideköltözik. Mert bár sokra tartja az orosz kultúrát, nem szeretne abban a hatalmas országban élni. A továbbtanuláshoz a mongol gazdasági átmenet sem volt biztató. Jóllehet ott sem volt forradalom, de a 90-es évek derekán még csak jegyet váltottak (tejre, kenyérre, bármire), rendszert annál lassabban - a szabadság ott, akkoriban ennyit engedett.

Friss érettségivel a zsebében Budapesten maga is vállalkozóként debütál, de már ekkor érlelődik benne, jogi pályára megy. Aztán jön az ELTE jogi kara, ahová 2000-ben elsőre felveszik. Persze nem ilyen egyszerűen, kitartás igencsak kellett hozzá. Mert legelébb is a nyelvet kell megtanulni. Erre jó gyakorlat az 1999-ig eltelő három munkás év. Majd beiratkozik a Magyar Nyelvi Intézet egyéves előkészítőjére, ahol napi 6-8 órán át tanulja a magyart, s bár igen nehéz volt, sosem gondolt arra, hogy feladja. A magyar-mongol "gyökerek" a nyelvben is ott lapulnak, az ifjút a sok grammatikai hasonlóság és a mintegy ezerötszáz szinte azonos hangzású szó segítette át a nehézségeken. Aztán az egyetem alatt már olyannyira jól beszél, hogy mellékkeresetként tolmácsolást vállal. Ehhez harmadévben a bölcsészkaron tolmácsvizsgát tesz. Ezzel a diplomával szívesen vették közreműködését az ügyészségen, a bíróságokon vagy a bevándorlási hivatalnál. Már akkoriban építgette ügyfélkörét, névjegyét lassan kézről kézre adták az itt élő ázsiaiak és mongolok. Például orvosnak, mérnöknek, jogásznak készülő diákok, ám leginkább munkások, piaci alkalmazottak, akik a jobb élet reményében, rokonaik után érkeztek Magyarországra. Ők már sziklaszilárdan ott vannak az ügyvédjelölt telefonkönyvében, hiszen, ha becsapják őket, megkurtítják vagy ki sem adják fizetésüket, cseng a mobil. De másban is elkél a jogi segítség.

Egy kis lakása már van, autója még nincs, de nem is hiányzik. Szeret villamoson, buszon, vonaton utazni. Akár mint az óhazában idén nyáron, amikor tíz egykori évfolyamtársával három hét alatt végigjárták az országot a transzmongóliai vasúton, beljebb kisbusszal, lóháton, gyalog, s persze sátorban aludtak. A magyarok arcán gyönyör és meglepődés: a 2,5 milliós Mongólia lakóinak fele Ulánbátorban él, a nyüzsgés óriási, a világ minden tájáról odasereglő turisták tízezrei által ellepett főváros rohamléptekben fejlődik, egymást érik a toronyházak, elegáns sugárutak, szalonok, szállodák, éttermek. A lenyűgöző vidéki tájon pedig másfél millió nomád ember, 45 millió állattal. Szegény lelkek, de nem éheznek, juhaikkal, kecskéikkel, marháikkal, lovaikkal, tevéikkel békében élnek. Megélnek.

Chuluunbat Enkhbat a magyar állampolgárságot még egyetemi évei alatt megszerzi, nem volt nehéz, az alkotmány- és a történelemismeret már csak a jogi tanulmányok miatt is könnyen ment. "Mongol vagyok, hisz az anyanyelvem is az" - tűnődik azon, vajon mennyire tartja magát magyarnak is. A mongol nomád nép, szinte tejen él, az ügyvédjelölt tizenkét év után is legalább három adag tejszínnel issza a sűrű magyar kávét. Ennek ellenére Magyarországot érzelmileg és tudatosan választotta új hazájául. Szereti a nyelvet, rajong a konyháért, Budapesten is világpolgárként él. Az egyetemi szünetekben alkalmi munkákból szerzett kevéske pénzből nyaranta két-három hónapot töltött a világ számos tájékán, Dél-Koreától Japánon át Európáig. Külföldi barátai aggódva hívták 2006 őszén, látva az ostromlott tévészékházat, a füstölgő, égő utcákat. Ez a történet sokat ártott a magyar arculatnak. De Chuluunbat Enkhbat bízik Budapest békéjében. Ideérkeztekor is ez volt az egyik meghatározó szempont. Egyetlen intermezzót leszámítva soha nem találkozott Budapesten rasszizmussal, vagy a bírói kar előítéletességével, a külföldiek "letaposásával". Kötődik ehhez a sokféle, a helyiek szerint sokszor utálatos, szerinte mégis remek, nyüzsgő fővároshoz, egyedi, modern, elegáns kultúrájához.