Franz Kafka nem volt hivatásos író abban az értelemben, ahogy kortársai közül például Thomas Mann vagy Móricz Zsigmond az volt. Életében mindössze néhány vékony novelláskötete jelent meg, szerény megélhetését hivatalnoki munkája biztosította. Ugyanakkor az írás mégis létszükséglet volt Kafka számára, olyan kényszer, amely még a kész, lekerekített művek létrehozásának és publikálásának vágyát is háttérbe szorította. Sőt bizonyos fokig hiteltelenítette, degradálta. Felnőtt életében többé-kevésbé folyamatosan írt, de hogy a monológszerűen egymásba érő szövegek között hol, milyen határok húzhatók meg, azt nem utolsósorban az utókor, többek közt a hagyaték kezelője, Max Brod döntötte el.

A hátrahagyott kéziratok egy tekintélyes részéből lettek a Naplók, persze indokolt megfontolások alapján. A posztumusz kiadás során azok a füzetek (összesen tizenkét "negyedrét" füzet és egy iratgyűjtő) minősültek naplónak, amelyeket minden bizonnyal Kafka is valami effélének tartott, mert az ide írt feljegyzéseit többnyire dátumozta. Max Brod mindenesetre csupán ennek alapján különítette el őket attól a nyolc "nyolcadrét" füzettől, amelyek tartalma nem különbözik érdemlegesen a Naplókétól.

Valójában a "negyedrét" füzetek sem igazán naplók, sem a szó hétköznapi, sem irodalmi értelmében. Kafka életéről például elég keveset tudunk meg belőlük, ugyanakkor zseniális prózatöredékek olvashatók bennük, sőt Kafka eredetileg Az ítélet és A fűtő című novelláját is ilyen naplófüzetbe írta. A napló elsősorban Kafka reflexióit tartalmazza, "szemlélődéseit" első kis kötetének címe értelmében. Minden érzelmességtől mentes szemlélődések ezek, amelyek hol a mindennapi valóság kézzelfogható részleteire, hol Kafka benső életére, léthelyzetére reflektálnak: gondolatokat, álmokat, félelmeket, vágyakat írnak le, aforisztikus, gyakran önironikus megállapításokat tesznek.

Hogy a levelek és a naplók mennyire egyazon folyamatos monológ részei, azt a magyar olvasó is tapasztalhatta az 1981-ben megjelent Naplók, levelek című, kronológiába rendezett válogatás olvasása közben. Ott mindenesetre a naplószövegeknek csak mintegy 40 százaléka jelent meg magyarul, a Naplók első, 1951-es Max Brod-féle kiadása alapján. Időközben megjelent a Naplók kritikai kiadása, amely részben más elvek szerint - nem a feljegyzések, hanem a füzetek használatbavételének időrendje szerint - közölte a naplófüzetek tartalmát. Ez a mostani teljes magyar Naplók-fordítás mindkét német kiadást figyelembe vette, és úgy próbálja meg közölni a Kafka-életműnek ezt az úgynevezett "szépirodalmi művekkel" egyenrangú darabját, hogy egyesíti az olvashatóság és a filológiai hitelesség szempontjait.

Valójában a "negyedrét" füzetek sem igazán naplók, sem a szó hétköznapi, sem irodalmi értelmében. Kafka életéről például elég keveset tudunk meg belőlük, ugyanakkor zseniális prózatöredékek olvashatók bennük.

Európa, 797 oldal, 3600 forint