Válságdíj
Vilnius lakói nem várják, hogy a világ betéve tudja: valamikor a XIV. században alapította városukat Gediminas nagyherceg, hogy évszázadokig litván, lengyel, orosz, zsidó kulturális központként virágzott, mi több, 1579-ben már saját egyetemmel büszkélkedett.
Vilnius lakói azzal is beérnék, ha legalább annyit tudnának róluk, merre is található a litván főváros. Erről tanúskodik egy háromgyerekes anya verse, amelyet Vilnius felhívására írt. A költőversenyt annak apropóján hirdették, hogy ebben az évben - az ausztriai Linzcel párban, a 38-as és a 39-es sorszámmal - a litván fővárosé az Európa kulturális fővárosa cím.
Európa azt mondja, / Vilnius a kultúra fővárosa. / De hol is van? - szól a háromsoros versenymű. Ennél pozitívabb üzenetet szorított bele a rövidke versikébe egy diák: Párizsba vágyódtam / Rómában hittem / Vilniusba szerettem.
A fiatal poétán kívül sokan megszerethetnék Vilniust - az évad szervezői szerint mintegy hárommillióan -, ha az esemény honlapján szereplő programok mind megvalósulnának. Ígérnek 52 hetes filmmaratont, építészeti szalont, ezer vízi jármű - regatta, kenu, vízibicikli, jacht - felvonulását a Neris folyón. A kulturális menüsoron hagyományőrző tímárok, ötvösök, szabók bemutatói, nemzetközi költőfesztivál, dzsessz, komolyzene, több ezer szereplős utcazenész-fesztivál is szerepel. Továbbá számos kiállítással kecsegtetnek, például a város legkülönbözőbb helyein, piacokon, hidakon, kiszáradt szökőkútban felállított kortárs installációkból, kortárs tájképekből, a hidegháborús időszak modernizmusát és dizájnját bemutató anyagból rendezett tárlattal.
Ez utóbbin képeivel feltűnik majd Picasso is, a komoly hagyománnyal rendelkező - és szintén az évad eseményei közé besorolt - vilniusi könyvvásár díszvendégének hívják az olasz írót, Alessandro Bariccót, a színházi szekcióban pedig feltűnik a párizsi illetőségű és ezúttal Moliere-t játszó Comedie Francaise meg a Schilling Árpád rendezte Krétakör-társulat is. Terveik szerint több programmal tisztelegnek kulturális "testvérvárosuk" előtt - például a "Vilnius olvassa Linzet" programjuk keretében az osztrák város íróival ismerkednek. Ráadásul korábbi "lakótársaikról", az ötven évig náluk állomásozó oroszokról sem feledkeznek meg. Egy Vilnius-közeli, egykori katonai bunkerben idézik fel a sötét múltat: jutányos áron, korhű módon KGB-tisztek szórakoztatják, igény szerint alázzák is a nagyérdeműt.
- A gazdasági válság miatt majdnem felére csappant állami támogatás megtoldásáról a napokban dönt a kormány - magyarázza a programirodát vezető Sandra Adomaviciute. Azaz, mint mondja, 12 helyett pillanatnyilag 7 millió állami euróval számolhatnak. A szervezők a határozat függvényében később döntenek arról, hogy az állami, illetve az uniós és a város által nyújtott 1,5-1,5 millió euróból melyik programra áldoznak. Az is kérdés - teszi hozzá Sandra Adomaviciute, hogy az eredetileg 60 százalékban ingyenesre tervezett programok közül mennyi maradhat ténylegesen ingyenes.
És ha még nem volna elég súlyos a pénzügyek körüli káosz, a megnyitó tűzijáték után alig egy hónappal már szivárogni kezdtek "bizalmas információk" a pénzügyi visszaélésekről: méregdrágán készített internetes honlapról, a csigalassúsággal készülő opera épülete mellett az operaigazgatói luxusotthonról, és a külföldi programokat közvetítő irodák csillagászati díjairól.
A HVG helyszíni tudósítója szerint az utcákon alig látni nyomát az eseményeknek. Állítólag már az eleinte lelkes vilniusiak lelkesedése is alábbhagyott, a "nyelvrendőrség" pedig a programokkal kapcsolatos, kevéske angol felirat ellen ágál.
A rendőrség pedig a napokban lefoglalta a szervezőiroda összes iratát és számláját. A szervezőknek egyetlen álmuk minden bizonnyal valóra válik: így vagy úgy, de Vilnius nevét biztosan megtanuljuk.
