Öreg néne Győzikéje
Felteszem, a Centrál Színház pénztárosai nyugtatón élnek, mielőtt elkezdik árusítani a jegyet a helyzetgyakorlatokra és -komikumokra épülő Beugró nyilvános tévéfelvételére. Megtévesztő hírek kerengenek a városban, mikor lehet tábort verni a kassza előtt. Decemberben állítólag az Operáig kígyózott a sor a Révay utcában, összeomlott a Centrál internetes jegyárusító rendszere, és nagyjából öt perc alatt betelt minden szék a januári felvételekre.
A Beugró a TV2-n indult, pazar kritikákat kapott, és a nézők is imádták. De nem érte el a kívánt nézőszámot (nyilván, mert a legidiótább időpontokban ment), levették a műsorról. Talán Isaura, a rabszolgalány felszabadításáért indult nálunk olyan heves megmentési akció, mint a Beugróért. A kultikussá vált, improvizációra épülő műsort pedig (nagyon szépen) köszönjük Novák Péternek, valamint a négy színésznek: Pokorny Liának, Kálloy Molnár Péternek, Szabó Győzőnek és kiváltképp Rudolf Péternek.
A keddi felvétel előtt néhányan azért izgulnak, nehogy az élő műsor lerombolja a tévében látott Beugró imidzsét. (Példának hoznak ilyen-olyan show-kat, ahol négy órán át kínozzák/untatják a nézőket.) Itt azonban az ötvenperces tévéműsor alapja kétrészes színházi előadás. Nincs előtapsoló, előszórakoztató, Novák Péter, a játékvezető vázolja lazán, mit is kapunk ezen az estén. Előre figyelmeztet, hogy a tévé miatt néha újra kell venni felkonferálást, feladatismertetőt, de ez elvétve fordul elő. Közli a kételkedőkkel, hogy nincs suskus, itt tényleg improvizálnak a színészek, maximum a játéktípusokat beszélik át előre.
Nyilván Pokorny, Kálloy, Szabó és Rudolf készül a műsorra, sőt a honlapjukról az is kiderül, hogy tréningeztek előtte. Adottság az improvizációs-képesség: jól pörgő agy, bő szókincs és tehetség. Ez mindegyikükben megvan. A pasik öltözetében találok kifogásolnivalót, a pocakon erősen feszülő póló-ing kombinációt. Meg még abban, hogy a Centrál kisszínpada amúgy sem levegős hely, de a tévés lámpákkal feltuningolt tér olyan, mintha negyven fokban, bundában ülnék egy pincében.
Másra nincs panasz. A játékok között a legsikeresebbek közé tartoznak a többféle változatban spontán újra hangalámondott filmjelenetek. A legnagyobb sikert a Kelléktár két jelenete hozza. Az egyikben emlékezetét vesztett pankrátor keresi önmagát, régi tulajdonságait, gesztusait, a másikban az exfeleség új esküvőjére hivatalos még mindig szerelmes férj a laza viselkedést. A témák közül a legviccesebb a tibeti kolostorba megérkező luxusparfümárus. És ne felejtsük ki a legjobb elszólást a "lebukott férj"-kategóriában: - Mit gondolsz, egész nap csak veled élek?
De ezek csak címek, mondatok, amelyek nyilván akkor és ott, szituációban válnak viccessé. (Bár a Rudolf Péter kreálta Öreg néne Győzikéje önmagában is az.) És szinte mindegy, mi lesz abból, elcsépelt helyzetkomikum vagy remek sztori. A lényeg valószínűleg abban rejtezik: a színészek őszintén élvezik, amit csinálnak. Egyáltalán nem mellékesen ugyanígy van vele a közönség is. Nevet, tapsol, néha sikítozva röhög, és elnézi a kevéssé sikerült pillanatokat. Hiszen tudja, ez is benne van a pakliban.
