A Frost/Nixon című alkotás annak az interjúsorozatnak a keletkezéstörténetét meséli el, amelyet az immár bukott elnök háromévi hallgatás után adott egy brit show-mannek, s amely az amerikai televíziózás legnézettebb műsorai között szerepel. Az interjúkkal egy többszörösen bukott, de felelősségre sohase vont elnök hatalomba való visszatérését készíti elő, egy Friderikusz-szerű alak pedig önnön súlyát szeretné megmérni képtelen vállalkozásával. Igazi párbaj, amelynek végén csak egy szereplő maradhat reflektorfényben.

A felemás opuszokat készítő, igazi iparosnak számító Ron Howard (Da Vinci-kód, Egy csodálatos elme) most nem tudott hibázni. A film hossza (122 perc), témája, a Howardra jellemző felületesség megbízható, ám annál unalmasabb mozgóképet ígért. És mégis: a kivételes dramaturgiai munka, a dokumentumfilmes ízek és a szereplők zseniális játéka izgalmas és egyben emlékezetes filmmé kovácsolja a dolgozatot. Ez nem George Clooney fekete-fehér, kizárólag a tényekre koncentráló modora (Jó estét, Jó szerencsét), hanem az álomgyáré, amely mindent kiszínez, a maga képére gyúr. Ám most ez több mint megbocsátható. Mert a lényeget, a tények iránti elfogulatlanságot alapvetően nem érinti. Így tud az utókor számára is téttel bíró alkotást letenni az asztalra, miközben egy valódi párbaj feszültségét teremti meg a vásznon, és még az árnyalatokra is jut ideje. Nixon humorára, kétségbeesésére és arroganciájára, illetve Frost már-már a dilettantizmust súroló nagyképűségére és hazardírozására.

A tökéletesség érzetéhez persze nagyon kellett Frank Langella elképesztő, már színpadon is kipróbált átlényegülése a kockafejű Nixonná, aki közelről nem is tűnik olyan gyűlöletesnek, és Michael Sheen laza puhasága, amely hihetetlen elszántságot rejt. Mint ahogy a mellékszerepek is kiváló alakításokra adnak alkalmat: Kevin Bacon az elvakult elnöki tanácsadó, Sam Rockwell pedig az igazságért küzdő értelmiségi beteljesülő szélmalomharcát villantja fel - kivételes hitelességgel. Ül tehát a néző, izgul, tördeli a kezét, pedig pontosan tudja a végkifejletet. Nézi a megcsúfolt amerikai álmot, amelynek még így is van annyi ereje, hogy győzelemre segítse a jókat. Nézi az izzadt, és lassacskán megsemmisülő hatalmat, a vereség etikáját. A nyilvánosság és az újságírás itthon is áhított erejét. És magában csöndes demagógiával azt kívánja, hogy bár minden magyar politikus beülne erre a filmre. Még akkor is, ha használni vélhetően úgyse használna semmit.

Frost/Nixon - Forgalmazza az UIP-Duna Film

Frost (Michael Sheen) és Nixon (Frank Langella)