Filmes túltermelés van?
Az olaszliszkai gyilkosság és egy 13 éves leukémiás fiú kórházi halálának történetét mutatja be Jeles és a riporter, Scipiades Erzsébet - képileg egymásba szőve. Azon túl, hogy mindkét halál értelmetlen borzalom, mert más emberi, társadalmi körülmények között talán elkerülhető lett volna, semmi kapcsolat közöttük. A több mint kétórás alkotás ráadásul nem ás elég mélyre, nem követ határozott rendezői koncepciót, és fölösleges vizuális effektusokkal zavarja a nézőt.
Tegnap már egyre többször hallani lehetett a MOM-ban, hogy az idén nem lesz kiemelkedő dokus alkotás. Némelyek még azt is megkockáztatták, nem lenne meglepő, ha a zsűri nem adna ki első díjat ebben a műfajban. A zsűri vitája még hátra van, miközben ma már a játékfilmek következnek.
A producerek tegnapi vitáján azonban újra az állami filmstúdiók ügye kavart port. Miután a közelmúltban a Filmszakmai Kerekasztal - korábbi álláspontját megváltoztatva - arra a véleményre jutott, hogy végelszámolással szüntessék meg a Budapestet, a Hunniát és az Objektívet. Most szenvedélyesen kiállt a "történelmi" stúdiók fennmaradása mellett Rózsa János, az Objektív igazgatója, és egy tegnapi rádióműsorban Sándor Pál, az utóbbi években is sikeres filmeket produkáló Hunnia vezetője. A Magyar Producerek Szövetsége elnöke, Kálomista Gábor a vitában úgy vélekedett, filmes túltermelés van Magyarországon, évi 25-30 játékfilmet nem lehet elhelyezni sikeresen sem a hazai mozikban, sem a külföldi piacon. Elég volna 12-15 minőségi alkotás. Az MTI-nek nyilatkozva a producer sürgette: a Magyar Filmszemlét nemzetközi versennyé kellene fejleszteni.
