Az ezzel teremtett hely azonban valójában űr: a XX. századi amerikai irodalom nagy alakja volt, aki túlélte Saul Bellow-t, Bernard Malamudot, a rajongójának egyáltalán nem számító Norman Mailert. A mai világot nem kedvelte, a blogokat lenézte, az internettől idegenkedett. A Pennsylvaniában született, egyet-kettőt New Yorkban is fordult, majd Massachusettsben letelepedett Updike számos pályatársával ellentétben nem annyira a nyüzsgő metropolis, mint inkább a kisvárosi mindennapok, sőt "az elővárosi házasságtörés" krónikása volt. A képmutató, de istenfélő, mindig előre tekintő Harry Angtsrom képében a protestáns átlagamerikait írta meg a Nyúl-sorozatban. A nagy világválság idején születettek kortársaként szembesülhetett Amerika a polgár- és nőjogi mozgalmak, illetve a vietnámi háború körül kialakult belső elbizonytalanodásával. Számos műfajban mozgott otthonosan. Ötven könyve jelent meg, az 50-es évek meghozta áttöréstől kezdve rendszeresen publikálta novelláit, verseit, kritikáit a The New Yorker hetilapban is, ahol rövid ideig kritikusként dolgozott. A Nobel-díjon kívül minden jelentősebb elismerést megkapott.