- Az első formákat nem úgy kapták, hogy a nálunk is megszokott negatív mintafába préselték a tésztát, hanem egy cserép domború oldalára - meséli Medvegy Zsuzsanna, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum programszervezője. Talán a rómaiaknak még nem volt annyi kedvük farigcsálni, a kiállított - a budapesti Néprajzi Múzeumból és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum segítségével összeválogatott - minta- vagy ütőfák ugyanis gyakran igen nagy kézügyességet követeltek. A mellényúlás, vagy jobban mondva: mellévágás többnyire a kötött formáknál derült ki szinte azonnal - például a magyar címer esetén -, mondjuk, ha a mester képtelen volt fejben megfordítani a kívánt motívumot.

Reneszánszát a reneszánszban élte, mely nemcsak új evőeszközöket, de új ízeket is letett az asztalra. A szakemberek később céhekbe tömörültek, s a múzeumban is látható cégérként egy mézeskalácsszívet és két rúd gyertyát választottak. A mézeskalácsos mesterség ugyanis, akár a divatos sampon, egyszerre két dolgot rejt: a sütést és gyertyaöntést. Hiszen az értékes viasz sem mehetett kárba.

Magyarországon a római korból maradtak fenn az első tárgyak, de a céhek csak a XVII. században jelentek meg, főként a német ajkú városokban. Innen, hogy a legtöbb szakszó német eredetű ma is. Ha ezt nem is, de minden mást korabeli fényképek, céhes- és vásárosláda eleveníti fel. A prímet viszont a tematika szerint vitrinekbe rendezett mintafák viszik a március elsejéig látogatható kiállításon. A kislányok többnyire bábos kalácsot, a kisfiúk huszárosat, a szerelmesek pedig szívet kaptak, középen tükörrel, alkalmi versikével. De a mézeskalács a kor lenyomata is volt egyben, hiszen hírhedt betyárokat, híres politikusokat és hadvezéreket is tésztába öntöttek. Megcsodálható például Napóleon az ágaskodó lován - a francia Jacques-Louis David korabeli festménye alapján. S mivel a középkorban a kalács sütésében a szerzetesek jártak élen, igen gyakoriak voltak a vallásos élettel kapcsolatos ábrázolások is: kereszt, galamb, hal, vagy ha áldozati tárgynak készült, akkor a fül. A megrendelő vélhetően állandósuló fülbaját próbálta ekként "kikúrálni"...

A múzeum azonban nem éri be ennyivel. A látogatók időnként magát a sütést is kipróbálhatják, hiszen ezer vitrin helyett is jobban beszél a semmihez sem hasonlítható illat.

- Legyen íze, szaga a múzeumnak, ne engedje, hogy csak úgy végigrohanjanak rajta a gyerekek - magyarázza Medvegy, hogy miért próbálják a lehető legtöbb érzékszervet megmozgatni. Hiszen ma már egyre több a steril kép, és egyre kevesebb a tapintható, átélhető, omlós élmény.

Mézeskalács szív Slovenj Gradecből, 1967