Hiába jelent meg tavaly Pit Baumgartner szólólemeze a "This is not a De Phazz album!" felirattal, sokan mégis úgy hallgattuk, hiszen ugyanazon fineszes megoldásokkal operáló, dzsesszes, lounge-os, elektronikus zene duruzsolt rajta. S mivel az alapító agytröszt - a tagokkal ellentétben - most először kezdett igazán önálló projektbe, kicsit féltettük az anyazenekart: csak nem bomlanak fel?

Az újévre azonban meg is érkezett a csattanós válasz. Új, de nem vadiúj De Phazz lemez! Egyfajta best of válogatás, de mégsem az. A frankfurti Radio Bigbandet is bevonó dolgozat ugyanis a régi, kedvelt, leginkább a dzsessz felé hajló dalokat vonultatja fel még dzsesszesebben, s ha lehet, még bohókásabban. Leginkább a korai albumokról válogattak, így az ősrajongók is csalódás nélkül fogadhatják az új köntösbe csomagolt, de már bevált taktusokat. Mert hiába a dzsesszes foglalat, azért ez még igazi, könnyed, lounge-os hangulat. Az a zene, amely a legmorcosabb reggelt, a leginkább odaégett ebédet is képes feledtetni. És hogy semmiféle hiányérzetünk ne legyen, Baumgartnerék még egy új dallal is igazolják, hogy nem csupán egy újabb bőrt akartak lehúzni a már fáradni látszó bárányról. A Heart Gallery pontosan jelzi, hogy van még kakaó a csapatban, így a szóló-eltévelyedések ellenére várhatjuk az új albumot. Az egészen újat.