Mindig is szerette az Evening Standardet
Alig akartak hinni a szemüknek az újságolvasók bő egy héttel ezelőtt, amikor elsőként a médiaügyekben különösen jól informált The Guardian napilap jelentette, hogy Alekszandr Lebegyev, egykori szovjet kém, jelenleg fontmilliárdos üzletember az egyetlen komoly jelölt az Evening Standardre. Két évvel ezelőttig munkanapokon több százezer, a londoni metrón közlekedő ember vásárolta az érdekes és informatív, délutánonként több kiadásban is megjelenő lapot. A könnyen kezelhető, tabloid formájú újság ideális olvasmány volt a munkában megfáradtak számára. Hasznos információk láttak napvilágot a fővárosról, kitűnőek voltak az ingatlanpiac- vagy álláshirdető mellékletek, a pénteki divat- és celebcentrikus magazin. A Standard rendszeres promóciói során ernyőtől kezdve izzadsággátlón és testápolón át a friss gyümölcsig sok mindent osztottak ki a lappal együtt. A londoniakat kifejezetten szórakoztatta a konzervatív orgánum valóságos vendettája Ken Livingstone főpolgármester ellen, aki utálta a szerkesztőséget, és egyszer durva antiszemita megjegyzést is tett egyik zsidó munkatársára.
A 181 éves újság 1985-ben került a Rothermere család tulajdonába. A lapkiadó dinasztiát szoros szálak fűzték Magyarországhoz. A második lord, a XX. századi angol sajtótörténelem egyik legnagyobb alakja elítélte az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéseket, Németország és Magyarország kárpótlását, illetve helyreállítását követelve. Fia magyar kulturális fesztivált szponzorált a Barbican központban, és birodalma, a Daily Mail and General Trust vidéki lapokat vásárolt fel.
A negyedik Lord Rothermere, a mindössze 42 éves Jonathan Harmsworth egyre nehezebben tudta finanszírozni az Evening Standardet azóta, hogy két évvel ezelőtt Rupert Murdoch sajtócézárnak a The Times lapokat is kiadó News Corpja elindította az ingyenes The London Papert, a Standard és annak ingyenes - "zanzásított" - változata, a Lite riválisát. Zsugorodtak a hirdetési bevételek, látszott, hogy friss tőke híján csődbe jut a lap. Így jött a képbe Lebegyev, aki a nyolcvanas években a Szovjetunió elegáns kensingtoni nagykövetségén "kereskedelmi attaséként" alezredesi rangban dolgozva rendszeresen jelentett a brit sajtóról. Elmondása szerint az Evening Standard már akkor is közel állt a szívéhez.
Ez az első eset, hogy orosz oligarcha, ráadásul volt ügynök, meghatározó szeletet vágjon ki magának egy brit sajtótermékből. A DMGT közleménye szerint az orosz bankokon, az Aerofloton és egyéb érdekeltségeken meggazdagodott, 49 éves mágnás névleges összegért - a hírek szerint egy fontért - jutott hozzá a Standard 75,1 százalékához, ám tetemes befektetést helyezett kilátásba. A DMGT lapkiadó részlege, az Associated Newspapers tartotta meg a fennmaradt 24,9 százalékot, egyben kereskedelmi szolgáltatásokat nyújt nyomtatásban és terjesztésben az új tulajdonosnak. Lebegyev nem győzi hangsúlyozni: nem kíván beleszólni a Standard tartalmába. Ezt egy független szerkesztési bizottság felállításával véste kőbe.
A brit lapok érezhető aggodalommal fogadták a hírt, hogy az ikonikus Standard komoly megfigyelési rutinnal bíró orosz milliárdoshoz került. A Standard igazgatásában részt vesz az ifjabb Lebegyev, a 28 éves Jevgenyij is, akit playboyként az utóbbi időben a világhírű színésznő, Joely Richardson partnereként tartanak számon.
Ugyanakkor Lebegyevről elismerik, hogy a viszonylag kevésbé kirívóan-kihívóan élő iparbárók közé tartozik. Tagja az orosz törvényhozásnak, a dumában nyíltan bírálja a Kremlt, fellép a sajtószabadság érdekében és a korrupció ellen. Szoros barátságot ápol Mihail Gorbacsovval. Közös tulajdonukban van az a Novaja Gazeta című lap, amelynél a 2006-ban meggyilkolt Anna Politkovszkaja újságírónő dolgozott.
