Nem az a nyilatkozós fajta, az elmúlt tíz évben adott interjúinak számát egy kezemen meg tudom számolni...

Sosem érzem, hogy a személyem fontosabb lenne a munkáimnál. Inkább dolgozom, s azzal foglalkozom, ami belül zajlik, mint hogy szerepeljek. Persze tudom, rugalmasabbnak kellene lennem ebben a kérdésben. S mostanság sok mindenben változik a hozzáállásom.

Például abban, hogy végre saját neve alatt is jelentetett meg lemezt. Miért várt ennyi időt vele?

Sok összetevője van ennek. Sosem voltam megjelenésorientált. Egyszerűen imádtam a stúdióban dolgozni, molyolni, kísérletezni, de az a része egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy mindezeket a felvételeket fizikai hanghordozón is közzétegyem. Lehet, hogy némi önbizalomhiány is közrejátszott ebben, de nem éreztem, hogy a mániáim rajtam kívül mások számára is érdekesek, fontosak lehetnek. Aztán két éve a filmszemlén a Membran megkapta a legjobb eredeti filmzenének járó díjat, s ennek kapcsán annyira megnőtt az érdeklődés irántunk, hogy végül a régi zenéinkből megjelentettünk egy válogatást. Annak sikere további megerősítést és önbizalmat adott, így az utóbbi években a stúdióban összegyűlt saját felvételeimből szintén összeállítottam egy CD-re valót. A Basic fogadtatása függvényében vélhetően további anyagokat fogok "kiengedni". Aki korábban csak DJ-ként ismert, az ezek révén megtudhatja, hogy van egy másik életem is.

Mindenesetre nagy utat tett meg azóta, hogy a kilencvenes évek derekán felbukkant az Anima Sound Systemben. Siófokiként amúgy hogyan keveredett a szombathelyi csapatba?

Többek között oda is jártam vendéglátós iskolába, véletlenszerű hát ez a találkozás, még ha tudjuk, nincsenek véletlenek. Az Animának ez a korai, dub-, illetve népzene-orientált korszaka volt, izgalmas periódus. Rengeteget tanultam a hangszeres zenészektől, meg kellő színpadi és stúdiórutint szereztem, tényleg szeretettel gondolok vissza erre az időszakra. Amikor viszont Prieger Zsolték egyre inkább a popzene felé mozdultak, már nem tudtam az Animával mit kezdeni, miközben amúgy is kezdtem a magam útját keresni. Egy sound systemben amúgy is benne van, hogy állandóan változó a felállása.

Ezt követően költözött Budapestre?

Nagyjából igen. Már az Anima alatt is vállaltam bulikat, meg szorgalmasan gyűjtöttem a lemezeket, megvásároltam az első sampleremet, így tulajdonképpen párhuzamosan zajlottak az események. Budapestre költözésem után ismerkedtem meg Pejkó Balázzsal és Papp Ferenccel, lettünk barátok, kezdtünk el együtt dolgozni, előbb Balázs szobájában, az utóbbi tíz évben pedig itt, a hűvösvölgyi Stúdió H-ban. Így született meg a Membran. Hárman készítettük az elektronikai alapokat, majd meghívtuk a barátokat, akik különböző hangszeren - a szitártól a cimbalmon át a szaxofonig - rájátszottak, ezeket rögzítettük, és a felvételekből összevágtunk, összeépítettünk számokat.

A Membran több mint tíz évig egyetlen hanghordozót sem jelentetett meg, az anyagokat gyakorlatilag maga forgatta csak a bulijain. Aztán két éve váratlanul dupla CD-vel rukkoltak elő. Ami ráadásul hallgatói szempontból is eléggé töményre sikeredett. Miért ezt a módját választották a publikációnak?

A kiadványon valóban túl sok zene helyezkedik el, de szerettük volna lezárni vele az addigi korszakot, azért is lett az a címe: Closed. Ehhez jó apropót jelentett a már korábban említett filmszemlei díj, úgy éreztük, új időszak kezdődhet a Membran és a mi életünkben is. Aztán a sors úgy hozta, azóta kevés közös zene született, a többiek más projektekkel foglalkoztak, a stúdióköltözés is sok energiát visz el, nekem pedig itt van a Basic. De az idén lesz új Membran CD, rajta a Boldog Új Élet című filmhez írt zenéinkkel. Úgyhogy folytatjuk a közös munkát.

Barátai mondják, szinte itt éli a stúdióban az életét. Naponta hat-nyolc órát biztosan itt van. Hogyan bírja még ezt?

Valóban sokat vagyok itt, sokszor itt is alszom. Egyelőre bírom. Ami csökkent, az inkább a DJ-zés, a hangszeresekkel és/vagy mc-kkel való együttjáték.

A többség drum'n'bass DJ-ként aposztrofálja, holott ennél lényegesen szélesebb spektrumon mozog. Nem zavarja?

Már hozzászoktam. Ráadásul az "alap" nálam sokkal inkább a hiphop. Lemezeket is inkább emiatt kezdtem gyűjteni, a stílus varázsa a mai napig tart, még 2009-ben is kapok tőle új impulzusokat. A drum and basst már nem is játszom gyakran, viszont továbbra is figyelem a stílus azon ágának fejlődését, ami régen is érdekelt. De ezeken kívül számos más zenei irányzat hat rám. Amúgy is inkább impulzusokban és nem stílusirányzatokban szeretek gondolkodni.

De azért megmarad az elektronikus zenei világon belül.

A saját zenéim igen, de ettől függetlenül rengeteg akusztikus zenét hallgatok. S amire a legbüszkébb vagyok, azok a dzsesszlemezeim, mindenekelőtt bebop és az azt követő időszakból. Mindig örömet okoz, ha hallgatom. Valahol mélyen ezek a hatások leülepednek, s ha áttételesen is, de valamelyest visszaköszönnek a zenéimben.

Palotai Zsolttal tíz éve viszik a népszerű Rewind klubot, kezdetben a Művész mozi alatti Underground kávézóban, később a West Balkánban, mostanában éppen a Corvintetőn. Jó ideje külön szettjeik vannak, de régebben gyakran játszottak együtt is, felváltva pakolgatva a lemezeket. Ma már miért nem?

Főleg azért, mert Zsolt időközben áttért a CD-kre, én viszont megmaradtam a vinyllemezeknél. Ma is tizen-darabokat veszek hetente, részben aktuális elektronikus, részben régi dzsessz, klasszikus és népzenei korongokat. Tény, hogy a saját szettekre már én is sokszor használom a Serato-rendszert, ahol a zenék már a laptopon vannak, de még úgy lehet őket kezelni, mintha lemezen lennének.

Játszik amúgy valamilyen hangszeren?

Pár évig jártam zongoratanárhoz. Mindig tisztelettel és tanulva közeledek a zenéhez. S ha úgy érzem, valamilyen területen tovább kell lépnem, megteszem. Az egyik ilyen lépés volt az, hogy elmenjek zongoratanárhoz. Aztán, amikor úgy éreztem, eljutottam a kívánt szintig, abbahagytam. De ha szükség lesz hozzá a továbblépéshez, megint elkezdem.