A virilista kastélykertje
A korlátra fa dőlt, az öreg fát persze kivágták, de a korlát úgy maradt. Baleseti traumájával pukliszerűen megdőlve és elhajolva, azóta is helykihagyásra kényszerítve a rakparton odaparkoló autókat. E közterületünktől pár méterre áll a gyönyörűen felújított Lánchíd-palota, a valaha Budapestet megújító, legendás Fővárosi Közmunkák Tanácsa székhelye, amely aztán bírósági épület lett, persze még jóval a rendszerváltás előtt, mert utána az állam eladta, így válhatott aztán az ország legdrágább irodaházává, alul Ákos boréttermével, felül a legpazarabb, privatizált dunai panorámával.
És akkor ugorjunk most egy nagyot, Baranyába. Pellérd jó kétezres község Pécstől alig hét kilométerre. Agglomeráció tehát ez is, csak az a kérdés, milyen: a központ szívja-e el innen a tehetősebbeket, cserébe az onnan az olcsóbb megélhetést kereső kitelepülőkért vagy éppen fordítva? A falunak mindenesetre nincsenek különleges adottságai, a hegyek, dombok közül kiérve itt hirtelen egy lápos-mocsaras sík vidékre érünk. Arrébb van ugyan szőlőhegy is, meg egykor halastavak működtek itt és az ország első selyemszövő gyára, de mindez ma már a múlt, ahogy Brázay (Brazovics) Kálmán is, a kiegyezés utáni idők ambiciózus nagykereskedője Pesten, aki először a sósborszesz gyártását és forgalmazását virágoztatta fel, majd pellérdi nagybirtokán kastély épített. A kastélyban sokáig az iskola működött, a kastélyt mellett pedig a kastélykert (még mesterséges barlang és csónakázótó is van) - ahogy annyi jobb vagy kevésbé jobbsorsú magyar faluban.
Pellérden azonban nemcsak mezsgye, meghagyott zöldfolt, kutyafuttató placc ez, ahol akadálytalanul nőhetnek a fák addig, amíg szemet nem vet valaki erre a jó kis belterületi ingatlanra, hanem ma már a község valódi központja. Valakik itt képesek hosszú távban gondolkozni, mert az elmúlt években a Fő út mellett először megépült egy új takarékbanki fiók, kicsivel beljebb a polgármesteri hivatal, aztán az új iskola, készül az óvoda és a sportpályák. Ráadásul a már álló épületeket ugyanaz tervezte, és ez a folytonosságharmónia jótékonyan határozza meg a falu új súlypontját.
A pécsi Gettó Tamás munkáit egyfajta nyugodt méltóság jellemzi: a kis bankfiók üvegtégláival könnyeden funkcionális, a hivatali épület viszont rangjához méltóan masszív, elegáns. Jóllehet, eltérő anyagokból épültek, a világos színek összehozzák őket, és közös jellemzőjük, hogy nincs rajtuk semmi fölösleges cifrázás, tömbjeik a lehető legegyszerűbbek, mégis igen erős és hatásos jelek. Különösen a hivatali épület sugározza erősen ezt a szikár összeszedettséget: lényegében kockatömb, a fekvő és álló, illetve a vakolt és kővel burkolt részek játékával azonban szinte minden oldaláról változatos, belépve pedig meglep, mennyire áttekinthető és elegáns egyszerre. Előcsarnoka továbbviszi praktikusan négyzetes alaprajzát, a felülvilágító tetőablak ugyanakkor emelkedett fényhatásokra is képes. Jobbra új a kis református téglatemplom is, miközben szó sincs itt a dózerok után maradt friss sterilitásról - jobbra belóg még a képbe egy lábakon álló, csinosan régi góré és talán az egykori hosszú cselédház szegénységet árasztó udvari lomösszevisszasága.
Hátrébb, távolabb a 12 tantermes iskola tömbje már jóval tagoltabb. Egészen pontosan három különböző elemből van összeillesztve: nagyjából derékszögben, mint kitárt karok vonzanak oda a hatásos, külön faborítással kihangsúlyozott bejárathoz, és ezzel mintegy ki is takarják a mögöttük álló lakóházakat az új intézményi központ képéből. (Talán csak ennek a hátsó, az osztálytermeket pavilonszerűen felfűző traktusnak a képe sikerült túl egyszerűre - értsd látszó olcsóra.)
Sokáig komenista ármány volt az ehhez hasonló, az ún. modernet ha kell, akár tűzzel-vassal is terjesztő és a régi központba pottyantott panelkockák képében megjelenő közigazgatási hatalom, aztán megérkezett közénk az üzletközpontban megtestesülő új centrum gyakorlata. Amit Pellérden láthattam, az valami más. Én személy szerint jól szituált európaiságnak szeretném hinni, képnek és önképnek egyszerre.
