Kehlmannt hazájában "irodalmi csodagyerekként" ünnepelték, amikor 2005-ben megjelent A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt) című regénye. A két nagy német tudós, a természetkutató, Alexander von Humboldt és a matematikus Carl Friedrich Gauss képzeletbeli "párhuzamos életrajza" több mint 1,4 millió példányban kelt el, kilenc hónapon keresztül állt a Der Spiegel bestsellerlistájának első helyén. Az elképesztő sikert hozó könyvet negyven nyelvre, a többi között magyarra fordították le.

Míg a dicsőséget és hírnevet hozó "történelmi" regény a sokkal komótosabb kommunikációjú XIX. században játszódik, Kehlmann most elsősorban a furcsa találkozásokkal járó. modern kapcsolatkeresések iránt érdeklődik. A kilenc önálló, de lazán mégis összefüggő fejezetből álló Ruhm első történetében a megcsörrenő mobilnak rögtön összetévesztés lesz az eredménye. Kiderül, hogy Ebling, a vadonatúj telefonját beüzemelő számítógépes szakember véletlenül egy neves filmszínész számát kapta meg. A "téves hívásokat" először visszautasítja, de aztán bizarr játékba kezd. Úgy tesz, mintha tényleg ő lenne Ralf Tanner, a többi között különböző barátnők és producerek által keresett sztár.

Kehlmann "behálózott világában" a képzelet és a valóság sűrűn keveredik egymással. A 34. születésnapját nemrég ünneplő szerzőt leginkább mégis az eltűnés izgatja. Hogyan lehet kilépni az unalmas, megszokott, szürke környezetből, elmerülni egy új, s persze sokkal izgalmasabb, színesebb életben - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). A Süddeutsche Zeitung szerint a "zseni gyanújába keveredett" szerző mindezt sajátos (ön)iróniával teszi, azzal a könnyed, humoros, kedvesen gátlástalan nyelvezettel, amivel Humboldt és Gauss életútját is megörökítette.

Kehlmann mindenképpen más regényt akart írni, mint A világ fölmérése. - Egy bestsellerem már van, ez a tudat felszabadító erővel hatott rám - mondta a FAZ-nak adott interjúban a ránehezedő nyomást firtató kérdésre. A kortárs német irodalom nagy ígérete egyébként eddig megjelent művei alapján kiszámolta: amióta írással foglalkozik, naponta átlagosan legfeljebb két-három sort vetett papírra. Tudja jól, szorgalma alapján biztosan nem járna neki a hírnév.