Gála a kétszeres díszpolgárért
A szerény keresetű, kétgyermekes, komlói munkáscsaládban felnövő Tóth Ferenc a zene szeretetét hegedülni tudó, asztalos apja mellett szívta magába. A polgári iskola befejezése után elvégezte a pécsi püspöki tanítóképző magyar-ének szakát, majd tanári diplomát szerzett. 1952-ben a Népművelési Minisztériumba irányították: ő lett ott a párton kívüli munkáskáder. Nem tetszett neki a politikával agyonterhelt légkör, ám vigaszt nyújtott számára, hogy öt év alatt - nem kis részben az ő erőfeszítései hatására - 18-ról 37-re gyarapodott a zenei általános iskolák száma. 1956-ban beválasztották a minisztérium forradalmi bizottmányába, ezért 1957 elején mennie kellett.
Nem bánta. Visszatért Komlóra, és ő lett a belvárosi iskola énektanára. Egy évvel később zenei tagozat indult az intézményben. Ehhez kellett az is, hogy Kodály Zoltán ellátogasson az iskolába, meghallgassa a Tóth Ferenc által dirigált kórust, és patronálja a tagozatindítást. Kodály annyira elégedett volt a komlói pedagógus munkájával, hogy az iskola kórusának 1961-ben népdalfeldolgozást komponált, Harasztosi legénynek címmel.
Elismerés később is bőven jutott Tóth Ferencnek, hisz az általa irányított iskolai és felnőttkórusokkal díjak sorát érdemelte ki itthon és külföldön. Számos, nemzetközi karriert befutó zenész - így Sárkány Kázmér operaénekes, Király Csaba zongorista, Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész - gyerekként a komlói pedagógustól tanulta a kottavetést és a kórusmuzsikát. Teljesítményét Liszt-díjjal jutalmazták, városa - ez tán országszerte páratlan - kétszer is díszpolgárrá avatta. Először a hetvenes években, ám a rendszerváltás után Komló közgyűlése a korábbi díszpolgári címeket semmisnek tekintette - ennek hatására ő vissza is vitte oklevelét a városházára. Mivel Tóth Ferenc érdemei vitathatatlanok voltak, az új városvezetés is fejet hajtott előtte.
Tavaly egyik tanár kollégája, Lerchné dr. Egri Zsuzsa könyvet írt Tóth Ferencről. Az ezer példányban kinyomtatott művet - szponzor híján - csak úgy tudták kiadni, ha előre elkel belőle hatszáz. Elkelt. A könyvben megszólaló tanítványok szívet melengető szavakkal idézték meg a mesterükkel eltöltött próbákat és koncerteket. Emlékezésükből kiderült, hogy Tóth Ferenc nemcsak magával ragadó mesélő és dirigens volt, de apaként figyelte diákjai minden apró rezdülését, úszni tanította és kirándulni vitte őket, örömmel fogadta növendékei meghívásait, ápolta őket betegségükben, s a zene és a költészet igazságán keresztül okosan oltotta beléjük a hazaszeretetet. Ez utóbbihoz csak egy sztori: a komlói gyerekkórus egyszer eljutott Antwerpenbe, amelynek kikötőjében észrevettek egy magyar hajót. A kórus énekelni kezdett a parton, mire a hazai földet hónapok óta nem látó matrózok könnyezve hívták a fedélzetre a gyerekeket, és megvendégelték őket.
Ma, a magyar kultúra napján gálaműsor lesz a komlói színházban: az eseményen fellépnek a város kórusai és Tóth Ferenc legnevesebb diákjai. A gálán bemutatják a pedagógusról írt könyvet, s köszöntik őt 80. születésnapján. Amúgy Tóth Ferenc már másfél évtizede nem tanít egykori iskolájában. Idejében akart visszavonulni, mert úgy gondolta: "Inkább hiányozzak, mint útban legyek."
Jó erőben van ma is: zsűrizik, tanároknak tart továbbképzést, irányítja a volt tanítványaiból alakult, bordalokra specializálódott, hattagú férfikart. Büszke arra, hogy hetvenévesen megtanult korcsolyázni. Élvezi a panellakása ablakából elébe táruló komlói panorámát, s azt, hogy a városban szinte mindenki "kalapot emel" neki.
