Arany helyett nem kell régi könyv
Az antikvár piac ismeretéhez tudni kell, hogy mire van épp fizetőképes kereslet. Mik a gyűjtői divatok? Most épp a XX. század első felének magyar irodalma, és nem is annyira a Nyugat korszaka, mint inkább az avantgárd. Persze azért dedikált nyugatos szerzők, főleg Ady, igen jó áron mennek az aukciókon, de ma már Kassák és a köréhez tartozó szerzők művei is. A Múzeum antikvárium téli árverésén a Ma című folyóirat egy-egy száma 25 ezer forintról indult, s 75 ezerért kelt el, meséli Antall Károly, a bolt vezetője. Kassák 35 versének 1931-es kiadása ugyanott 15-ről emelkedett 50 ezerre. A megállapítást igazolja a Központi Antikvárium téli árverése is, amelyen a Tanácsköztársaság expresszív plakátjai szerepeltek. Köztük Uitz Béla "Vörös katonák előre!" című unikális munkája, amely 3,6 millió forintért került egy hazai gyűjtőhöz. A világon még kettő ismert belőle, tehát valószínűleg őrizni fogja az árát.
Jó piaca van az erotikus irodalomnak is, főként, ha az illusztrált. Novemberben a Múzeum antikvárium aukcióján Nicolas Chorier Nők akadémiája című könyvének 1775 körüli, holland kiadása 35 pajzán rézmetszettel 800 ezer forintért kelt el, drágábban, mint a nemzetközi piacon. De más erotikus művek ára is magasra emelkedett. Ez az örökzöld témakör most a szokásosnál is keresettebb. És mivel viszonylag kevés belőle a magyar nyelvű, így a külföldi kiadásokat is jól viszik.
Egyelőre viszont nem váltak valóra annak reményei, aki néhány évvel ezelőtt esetleg befektetési céllal régi magyar könyvet vásárolt. A Központi Antikváriumnál kikiáltási áron, 1,5 millióért sem kellett Bonfininek 1565-ben, Heltai Gáspár által kiadott, latin nyelvű történelmi munkája. Néhány évvel ezelőtt az lett volna a kérdés, hogy 3 milliónál vagy 6 milliónál fogják-e leütni - mondja Bálinger Béla boltvezető. A régi magyar könyv ma nem kelendő, s ennek oka nem feltétlenül az, hogy válság van, vagy nem volna, aki meg tudná venni, hanem talán az, hogy egyre kevesebben vannak, akik érzelmi viszonyba kerülnek ezzel a korszakkal. Ez a viszonyulás ugyanis nem csekély műveltséget, például latintudást igényel. Meghalnak a régi gyűjtők, s nem nagyon jönnek az újak. Persze előfordul, hogy néhányan például a bankvilágból elkezdenek gyűjteni, árveréseken hihetetlen megbízásokat adnak, majd néhány év múlva teljesen eltűnnek szem elől, nem jönnek többé. Bálinger Béla szerint ma 15-20 ember lehet, aki régi magyar könyvet gyűjt, s közülük is egy kézen megszámolhatók, azok, akik egy másfél milliós Heltaira potenciális licitálók.
Valószínűleg ugyanerre az öt főre gondolhatott Borda Lajos is, a Borda-féle antikvárium tulajdonosa, amikor azt kérdeztem, hányan akarnának és tudnának megvenni egy Rákóczi-oklevelet. Most valós értékén alul hozzá lehet jutni becses, több száz éves kiadványokhoz, dokumentumokhoz, amelyek hosszú távon megsokszorozhatják az árukat. De mint látjuk, kevesen gondoltak arra a téli könyvárverések idején, hogy aranyrúd helyett bibliofíliába menekítenék a pénzüket a válság elől. A könyv ennél jóval bizonytalanabb értékpapír. Még a festménynél is bizonytalanabb befektetés, kisebb benne a pénz, kisebb és lassúbb a nyereség rajta. Így aztán itt nem spekulánsok, hanem gyűjtők a legjobb vásárlók, akik főleg a könyvért gyűjtik a könyvet.
Felmerül a kérdés, mit kezdjünk gyűjteni kis pénzzel? Kéziratot, fotót, hangzik az antikváriusok válasza. A kéziratos emlékeknek ugyanis még nincs helyén az áruk, sok közülük elérhető akár egy közepes fizetésből, s szinte biztos, hogy többet fognak érni néhány év múlva.
Vásárolnivaló pedig van. A téli antikvárszezon egyik meglepetése volt az Alexandra Antikvárium Új Magyar Athenas című ajánlójegyzéke, amelyben fix árakon találunk kuriózumokat (8 ezertől 22 millióig) a magyar irodalom legjobbjaitól, de akár Goethétől vagy Kálvintól is. Csak egy tétel mellé nem írtak árat: egy Petőfi verskézirat mellé. A kötet összeállítója, Kiss Ferenc szerint az Ernst-gyűjtemény 1938-as elárverezése óta nem volt ilyen minőségű anyag egy helyen kapható a hazai antikvárpiacon.