2009 első kiállítási szenzációja a Tate Britain múzeumban nyíló Van Dyck és Nagy-Britannia című tárlat lesz (február 19.-május 17.), melyen a legemlékezetesebb vásznait a szigetországban megalkotó és az angol portréművészetre maradandó hatást gyakorló, XVII. század eleji flamand festő legromantikusabb arcképeit mutatják be, köztük I. Károly ikonikus ábrázolását. Egy héttel később nyit és június 7-én zár a National Gallery Picasso-blockbustere, mely a spanyol géniusznak a rá legnagyobb hatást gyakorló mesterekhez fűződő bonyolult kapcsolatát járja körbe. Manet Le Déjeuner sur Pherbe című festményének utánérzéseitől, újraálmodásától például hónapokon keresztül nem tudott megszabadulni.

A tárlat már csak azért is tart számot közérdeklődésre, mert a Trafalgar téri múzeum nemrégiben kinevezett igazgatójának mindeddig hangoztatott kiállítási politikája a "kommersz" elkerülése volt. A XX. századi orosz és szovjet képzőművészet, főleg a konstruktivizmus rajongóit szólítja meg két kiemelkedő alkotó, Alekszandr Rodcsenko és Ljubov Popova régen várt retrospektívje a Tate Modernben. A bővítés alatt álló műemlék erőműben február 12. és május 17. között tekinthető meg az 1917-es forradalmat követő radikális mozgalmakat felelevenítő válogatás. A teljesség igénye nélkül említhető még két építészeti jellegű kiállítás. A multikulturális Barbican központ múzeuma Le Corbusier munkásságát követi nyomon (február 19.-május 24.), míg a Royal Academy of Art a brit architektúrát erősen befolyásoló itáliai reneszánsz mester, Andrea Palladio pályafutását és örökségét járja körül.

Ebben az évben számos közkedvelt zeneszerző, Purcell, Händel, Haydn és Mendelssohn kerek születési vagy halálozási évfordulóját ünnepli a világ, és ebből a nagy londoni koncerttermek sem maradnak ki. Az év legnagyobb "durranásának" mégis Bryn Terfel, a körülrajongott walesi bariton fellépése számít a Bolygó hollandi címszerepében a Covent Garden Királyi Operaházban február végén és március elején. A popzenei attrakciók sorát az Oasis és az AC/DC fellépése vezeti a Wembley-ben és más sportcsarnokokban, míg a veterán gitáros, Eric Clapton régi sikerei színhelyére, a Royal Albert Hallba tér vissza májusban.

Londonban az idén is hollywoodi sztárok népesítik be a világot jelentő deszkákat. Várhatóan percek alatt kelnek el a jegyek a Donmar Warehouse intim színpadának Nóra-előadására Gillian Andersonnal, az X-akták amerikai főszereplőjével a címszerepben. Felfokozott várakozás előzi meg Rachel Weisz visszatérését a Donmarba, ahová első emlékezetes alakításai fűzik, még mielőtt áttette volna székhelyét Amerikába és a filmvászonra. A magyar gyökerekkel rendelkező művésznő a Vágy villamosának Blanche Dubois szerepét vállalta el. Judi Dench Yukio Mishima Madame de Sade című darabjában, Jude Law pedig a Hamletben, természetesen mint a dán királyfi látható márciustól, illetve májustól. Kevin Spacey minden rendezése izgalmas a művészeti igazgatása alatt álló Old Vic színházban, még ha világpremierrel (Joe Sutton: Complicit) kísérletezik is, igaz, Richard Dreyfuss-szal a főszerepben. Májusban kezdődik ugyanebben a legendás színházban a nagyszabásúnak ígérkező, Híd elnevezésű "projekt", melyet a karrierjét színházi rendezőként kezdő Sam Mendes valósít meg. A Cseresznyéskertben és a Téli regében többek között Ethan Hawke és Sinead Cusack neve ragadja meg a közönség fantáziáját.