A csend éve Linzben
Ekkorra a Bruckner Házban is véget ért már a hivatalos nyitóünnepség - és ez sem volt szokványos. Egyedül Heinz Fischer államfő kapott lehetőséget az ilyenkor illendő beszéd megtartására, mindenki más mondandójából afféle egyveleget állított össze a rendezőség, amit azután színész olvasott fel. Fischertől mindenesetre ország-világ megtudhatta, hogy most eljött a lehetőség a kitörésre. A szervezők és a városatyák számára ez a kezdet annyi hónap készülődés - és ne legyenek illúzióink, időszakonkénti torzsalkodás, a programok lemondása miatti kétségbeesés - után nagyon jót jelent. Azt, hogy a linzieknek szívügyük az egész évi rendezvénysorozat, hogy fontos nekik és talán önbizalmuk is megnő.
A szilveszter éjszakai szabadtéri koncerten felcsendülő rakétaszimfónia, az elektronikus popzene persze egyben azt az irányt is jelképezte, amelyet Linz önmagának ügyesen kitalált: az Ars Electronica fesztivál annyira egyedi, hogy még csak meg se próbálják máshol utánozni. Jelképe ma már a városnak, s szinte magától értetődő, hogy a kulturális év kereteibe illesztették az új székház felavatását - nem is akárhogyan, soha nem látott fénypompával, amely esténként egészen más képet kölcsönöz a Duna-parti környéknek.
Az éjszakai koncert egyben "aláfestette", vagy inkább magyarázta az évad zenei igazgatójának a szokványostól alaposan eltérő koncepcióját. Peter Androsch, a szervezők közül az egyetlen tősgyökeres linzi, valamiféle akusztikai közmegegyezést álmodott meg. Abból indul ki, hogy a városlakóra a mai élet szinte kibírhatatlan zajt kényszerít rá. A szemét az ember behunyhatja, de mi van a nem kért ordító zenével, lármával, mobiltelefonokkal? A fülét nem csukhatja be, kímélet pedig nincs - mondja a zenei igazgató, aki szerint Linz zenei városként aligha tűnhet ki, a csend városaként azonban annál inkább. Megalkotta tehát az erről szóló chartát, amelynek elfogadói - lokálok, nyilvános helyek - tanúsítványt kapnak e kötelezettségükről. Azért persze a zenei program nemcsak ennyiből áll: 800 "igazi" eseményt is kínál a város az idei évben, köztük Bruckner-feldolgozásokat és rendelésre írt új műveket - utóbbiakkal jelezve, hogy a megszokott is eltér a szokványostól.
Ugyanez a törekvés jelzi a Lentos már megnyílt kiállítását, a Best of Austriát. A napsütésben és az esti megvilágításban a Duna vizén oly szépen tükröződő üvegépület világos termeibe harminc nagy múzeum, illetve kisebb, de meghatározó galéria küldött 3-3 műalkotást, azt, amelyet az illető intézmény igazgatója a legfontosabbnak ítélt. Ritkábban látható, de az érintett igazgatóknak kedves festmények, szobrok, iparművészeti tárgyak kaptak itt helyet, és a Lentos igazgatónője magyarázattal is szolgál: nem lehet a cél mindig ugyanazt mutatni, legalább ilyen fontos, hogy a közönség az újjal ismerkedjen, ha lehet, mai alkotásokkal. A kortárs művészet minden ága különös hangsúlyt kap ebben a városban. Már csak azért is, mert hiszen Linz - ahogyan a már hónapok óta megnyílt kiállítás dokumentálja - mégis csak Hitler kedvenc városa volt, s ezt a foltot talán könnyebb eltávolítani, ha következetesen a Führer által gyűlölt, üldözött, elfajzottnak ítélt művészetet helyezi előtérbe.
A valóban rakétaszerűen indult évad első napjaiban megkezdődött a színházi fesztivál "Hóvihar" címmel jelölt első része is. Együttesek, produkciók mutatkoznak be a világ minden részéből. A szervezők reményei szerint valóban viharos lesz a tempó - a provincializmus vádjával küszködő kisváros nem bánja az orkánt sem. Jobb az, mint az unalom - mondják. A neheze most jön, az indulással keltett figyelmet fenn kell tartani. A köddé vált álmokról - a meghiúsult produkciókról, az oly régen vágyott zenés színház éppen csak megkezdett építéséről - most nem esik szó, igaz, kárpótolnak az elkészült remek építmények. A svájci intendáns, Martin Heller nem győzi dicsérni Ausztriát, amely az ígéretekhez híven összehozta a 60 milliós költségvetést. Ahogyan szokásos, a város, a tartomány és a szövetség egyenlő arányú hozzájárulásából. Politikai vita nélkül, mert most mindegy, ki hova tartozik, Linz ügye mindennél fontosabb, itt Ausztria becsületéről (is) szó van.
