Hogy mekkora az igény a zenés produkciókra, jól bizonyítja: egyre több a képzett zenés színész, aki nemcsak eljátssza, hogy énekel, ráadásul még táncolni is tud. (Annyira fontos a szerepük, hogy az idén a Színművészeti Egyetemen csak nekik és a bábszínészeknek indítottak képzést, prózai szakon nem.) Továbbmegyek: alig akad olyan színház, ahol kizárólag próza menne, és vannak olyanok is, amelyek kifejezetten zenés darabokra specializálódtak.

- A musicaldivat mindig az aktuális könnyűzenei kínálattól függ - mondja Malek Andrea színésznő, aki jól ismeri a hazai és a bécsi zenés színpadokat. - Ezek a slágerek erősen meghatározzák a darabokat, míg a színházi és művészi szempontok háttérbe szorulnak. Ez a legnagyobb fájdalma az énekes-színésznőnek. A sztori sovány, a szerzők nem egyéniségekben gondolkodnak. Kivéve "a csajozós" komponisták, mondjuk Andrew Lloyd Webber vagy Frank Wildhorn, akik feleségüknek írnak. A rendező maximum annyit mond: gyere inkább balról, jobbról takarod a tevét. A hatás a lényeg, nem a tudás. Ráadásul rögtön az orgazmussal kezd az előadás: egy magas cével, jön a gé, majd hányják a cigánykereket, az egyik szereplő a süllyesztőben le, a másik fel. A néző pedig boldog, mert így van nevelve: szórakozik, andalodik, és közben gondolkodnia sem kell. Nem sokban különbözik ettől az osztrák musicalipar sem, ha csak annyiban nem: az előadók és a nézők jóval visszafogottabbak, nem annyira fontos a celebvilág, mint nálunk - mondja Malek.

Van, aki nem a biztos sikerre játszik. Ilyen Jason Robert Brown, aki a Volt öt évünket írta (Malek Andrea Kamarás Ivánnal játszotta Pesten), vagy az amerikai Andrew Lippa, akit a színésznő egyenesen zseninek aposztrofál. Noha itthon a progresszív musicalek nagyszínpadon ritkán voltak sikeresek, Malek meglepve tapasztalta, hogy a Producerek merész humora milyen kelendő a Madách Színházban. A Madách siker-szériáját ugyanakkor nagyrészt Tihanyi Ákos koreográfusnak tudja be, aki külföldön tanulta meg a szakmát.

- A poperettek, az operett hagyományú musicalek a legbiztosabb sikerek nálunk - állítja Zöldi Gergely fordító, dalszövegíró. Az osztrák-magyar érdekeltségű zenés darabok (Mozart, Elisabeth vagy Rudolf) főként ebben a két országban, valamint a Távol-Keleten kelendőek.

Mivel a musical angolszász nyelvterületről származik, kézenfekvő, hogy ők előrébb járnak a műfaj fejlődésében. Bár még ott is az életműmusical a legkevésbé kockázatos, ilyen például az ABBA-dalokra épülő Mamma Mia, vagy a Queen-, Buddy Holly-, Bee Gees- vagy Rod Stewart-slágergyűjtemények. Az amerikai Disney-éra nálunk szinte kimaradt, ám az azt felváltó, progresszívabb művek hamarosan eljutnak hozzánk is. Például a monty pythonos Spamelot a Madáchba, a Jerry Springer: The Opera a Művészetek Palotájába, a Tavaszébredés, az Operettszínház produkciója a Nyugati Teátrumba, az A mi utcánk-Avenue Q pedig a Centrálba. Kísérletező darab a Jógyerekek képeskönyve, amelyet ma mutat be az Örkény Színház a Művészetek Palotájában. A darabot a Tiger Lillies zenekar írta és játszotta, de a szerepeket nálunk társulatnyira bővítették.

Zöldivel beszélünk még a magyar művekről, amelyek között több a zenés darab, mint a musical. Persze ebben is bőséges a kínálat: a megzenésített klasszikusoktól (mondjuk: Anna Karenina, Abigél, Légy jó mindhalálig) az egyszemélyes - mellesleg költségtakarékos - életműdarabokig (Lotte Lenya, Piaf-, Mezei Mária- és Karády-est). Születik azért sok új színpadi zene is - például Darvas Benedek, Darvas Kristóf, Jávori Ferenc, Kovács Márton, Márkos Bertalan, Márta István, Novák János, Sáry László és Darvas Ferenc jóvoltából.

Az egyik legkelendőbb komponista, Darvas Ferenc egyébként a Jógyerekek képeskönyve című sokkopera zenei vezetője is. Ez sem nem musical, sem nem opera, bár elenyésző benne a próza. Csütörtökön mutatták be egy másik darabját, az Ibusár című huszerettet az Operett Raktárszínházában. A darabot Parti Nagy Lajos írta, aki a Jógyerekek fordítója is.

A hétvégi zenés premierek közül álljon itt még egy érdekesség: a János vitéz a Nemzetiben. Alföldi Róbert rendezését "kettőzve" játsszák, és a két szereposztás között generációnyi a különbség. János vitéz: Stohl András és Mátyássy Bence. Iluska: Söptei Andrea és Tompos Kátya.

Jógyerekek sokkoperája