Kvázitankönyv - írtam, mert nem találtam jobb szót a kiadványra. Ha ugyanis az Isten hozott! vérbeli tankönyv volna, mint a téma iránt kevéssé fogékony ember, nyilván kínok között rágtam volna rágtam volna át magam rajta - de nem így esett. A mesterség alapjairól és felépítményeiről szóló részek többnyire valóban azoknak tanulságosak, akik mélyre akarnak ásni. A benyomásom az, hogy szakmát tíz éve gyakorló, minden sorával mérhetetlen felkészültséget, elkötelezettséget és szakmai alázatot sugalló szerzőt olvasva valószínűleg olyan csínokat-bínokat is megtudhatnak, amelyeket máshonnan nem. A könyv azonban az outsidereknek is tud olyat mondani, amit máshol még nem hallottak.

Elsősorban azért, mert Major Árvácska majdnem kizárólag finneket vezet - vagy, mint ahogy írja, sokszor kísér, tekintve, hogy a finnek igen gyorslábúak -, és mivel finneket vezet, rengeteg titkot elárul a finnekről, ami errefelé mégis csak más, mintha kelet-burgenlandi osztrákokról mesélne valaki. A szerző megvallja: az idegenvezetői szakma feltételei közül szíve szerint a küldő ország (és népe) ismeretét tenné a tízes lista élére, ebből adódóan biztosak lehetünk abban, hogy információi meglehetősen megbízhatóak.

Nyugodtan elhihetjük neki például, hogy északi rokonaink a rokonság okán elnézőbbek velünk, mint más turisták. Ettől függetlenül őket is ki tudjuk borítani, főleg akkor, amikor kedves népszokásunkat gyakoroljuk, tudniillik valamiért (jóval) többet kérünk, mint amennyit az a valami valójában ér. Ők ezt nem értik, mint ahogy a borravalót sem, furcsa, romantikus keleti tradíciónak tartják, és nem világos nekik az sem, miért puszilkodunk folyton, amikor nem is feltétlenül szeretjük egymást - ők csak akkor lágyulnak el, ha valóban közel kerültek valakihez, de akkor annyira, hogy iszonyatosan hátba veregetnek.

Ha finnekkel hoz össze minket a jó sors, nem kell kezünket-lábunkat összetörnünk a gáláns udvariaskodással. A finn férfi ugyanis csont nélkül bemegy az ajtón a finn hölgy előtt, aki viszont gyanakodni kezd, ha fel akarjuk segíteni rá a bundáját: biztos flörtölni akarunk. És a viccelődéssel sem árt óvatosnak lennünk. A finnek szívesen tréfálkoznak a svédek rovására, de mi ebbe jobb, ha nem folyunk bele, mert a viccelődők egyike-másika származását tekintve egészen biztosan svéd. Nekik szabad.

Major Árvácska: Isten hozott!

Lícium-Art kiadó, 2008. 216 oldal