Aki tudja, hol az Elektrotechnikai Múzeum, az tényleg megérdemel egy kripton izzót. Igen, az Erzsébetvárosban, a Kazinczy utcában. Az udvarában - és ez még kevésbé ismert - található az egykori, 1893-ban épített áramátalakító állomás gépcsarnoka, ahonnan fél évszázadon át egyenárammal látták el a Belvárost. A hatvanas években funkciót cserélt az épület, és egészen 2004-ig az Elmű Rt. mérőosztályaként funkcionált. Itt lép a képbe Horgas Péter díszlet- és látványtervező, aki húsz éve keresi a helyet, ahol kipróbálhatja, lehet-e másként működtetni egy kulturális központot. Egy olyat, amely terepet ad a humán és - mondjuk úgy - a reálkultúrának.

A hétvégén a színészzenakarok váltották egymást az AKKU színpadán

Madártetemek és háromujjnyi piszok fogadta 2005-ben Horgasékat az éppen kihasználatlan, Kazinczy utcai épületben, melynek udvarán, az 1900-as évek elején az izzólámpa feltalálója, Thomas Edison is fotózkodott. Csak egy őszi fesztiválnyi időre nyithattak meg, erre szólt a jogosítványuk. Három év küzdelem, valamint kerületi és minisztériumi támogatás kellett a szilárdabb alapokhoz.

Rámpa és fotocellás ajtó könnyíti a kerekes székkel érkezők antréját, mint ezen a színészzenekaros évnyitón az énekes-színész Lang Györgyiét. A falakon Braille-írással pötytyözött táblák. És mivel azt szeretnék, ha a fogyatékkal élők együtt vehetnék birtokba az épületet az épekkel, iparkodnak ehhez megfelelő programot kitalálni. Volt már olyan koncertjük - a Misztrál együttesé - ahol a siketek és nagyothallók számára jeltolmács és hangerősítő rendszer, úgynevezett indukciós hurok tette még élvezhetőbbé az estét.

Ezen a hétvégén a színészzenekarok dobták fel a hangulatot. A Mackó és az Állatok nemrég állt össze. Úgy tűnik, Mészáros Máté (egri Gárdonyi Géza Színház) a csapatvezető, és őhozzá csatlakozott Ács Norbert, Pethő Gergő és Teszárek Csaba a Budapest Bábszínházból. Annyira friss az együttes, hogy nevüket is pár napja találták ki, össz-vissz két próbával álltak színpadra. Mészáros korábban is zenélt, méghozzá egri kollégáival, a Hegedűs Az Árulóval. Egyszer azt nyilatkozta (felteszem, viccből), dédelgetett álmaik között szerepel, hogy lekörözzék a Könnyű Esti Sértés nevű pesti színészzenekart. Azt hiszem, ez megmarad az eredeti, dédelgetettálom-kategóriában.

A legrégebbi (az idén tízéves) színészzenekart történetesen csak vezetőjük, Fesztbaum Béla képviselte, ő is kabátban, hátizsákkal, a nézőtéren. Meg Kocsis Gergely, aki a Katona József Színház alkalminak már egyáltalán nem mondható együttesével lépett színpadra. A katonások a
rutint a Mi ez a hang? (Dzsesztetés) című előadásukkal kezdték el alapozni. Sőt szilveszterkor a szintén összeszokott csapattal, a Krétakör SzínészTánczenekarral együtt zenéltek. Akárcsak ezen az évnyitó együttléten.

Gyakorlatilag ekkorra, a Katona-Krétakör szeánszra telt meg a terem: ekkor érkeztek meg az aznap este játszó színészek. A kezdeti, "mackós" tánc itt teljesedett ki, főleg a krétakörösök pörgős zenéjére. A vissza-visszatérő vendég az örkényes Máthé Zsolt, aki ugyanúgy rappelt Für Anikó félplayback lírai dalához, a Szabó Edithez, mint a krétakörösök zenéjéhez. Együttesét, a Zu samment egyedül képviselte, mert Schönberger Ádám megbetegedett. A Kárpát kánaán című száma tomboló sikert aratott: az ügyesek a TÁP Színház honlapjáról is letölthetik.

Aki egy-két számmal fellépett ezen az összejövetelen, később alighanem egész estés koncertre is visszatér. Felteszem, azok is, akik most csak bekukkantottak, mint például Hernádi Judit vagy Mácsai Pál. Az AKKU-sok várják őket - így is, úgy is. Hiszen az a vágyuk, hogy a hely egyfajta színészklub legyen. Ahol havonta legalább egyszer mindenkinek akadálymentes az együttlét.