A családnak a szabadságharcban való részvétele miatt - egyebek mellett mert az egyik Splény lány Guyon Richárd felesége volt - a megtorlás idején a família üldöztetést szenvedett, kastélyukat is el kellett adniuk. Ekkor, 1850-ben vette meg azt egy udvarhűnek mondott tanácsos, Várady József, kinek családja aztán egészen 1944-ig gazdája maradt a birtoknak.

A XX. század második felében tsz-központ volt az épületben, a régi kert ekkor ment tönkre. A rendszerváltás után több év gazdátlanság, elhanyagoltság következett, majd egy magáncég tett hasznosítási kísérletet, ám ez kudarcba fulladt. Bár elkészült a melléképületek felújítása és a főépület íves tetejének a rekonstrukciója, de a főépület többi része továbbra is romos.

Most az önkormányzat vette kézbe a felújítást, itt szeretné kialakítani reprezentatív helyiségeit. Tervezik a híres kert újratelepítését és persze a régi kerítés visszaállítását, felújítását is. S hogy miért volt az puskacsőből és miféle puskacsövek azok? Állítólag az 1848-49-es szabadságharc puskacsöveiből lévők a kerítéspálcák.

Páty helytörténésze, Czentár László szerint nem szájról szájra szálló hagyomány ez a faluban, az öregektől sosem hallott erről. Csupán egy 1975-ben megjelent útikönyv, a Pest megyei barangolások említi a 350 szabadságharcos puskacsövet, amelyből eszerint a kerítést kovácsolták. Miért abból? Titok. Nem tudják, mi lehetett a könyv szerzőjének, Békés Istvánnak a forrása. Azt azonban igen, hogy a kapu egyik díszében olvasható volt a VS, valamint a PE monogram, ami arra utal, hogy a kapu és talán a kerítés építtetője is Várady József fia, Sándor és annak felesége Pásztory Erzsébet lehetett.

A kerítés története nem szájról szájra járó hagyomány a Pest megyei településen