Ami azonban benne van e Szingapúrban (!) nyomtatott és kötött munkában, az másoknak is tanulságos, érdekes. A térképek zömére ilyen-olyan részben jellemző a címbeli megállapítás. Az elhunytaknak a túlvilágba vezető képzeletbeli útját ábrázoló egyiptomi rajzsorozat csökkenthette az élők elmúlástól való félelmét. A Marshall-szigeteken készített, tengeráramlásokat rögzítő pálcikaszerkezet segíthette az őslakókat, hogy biztonságosabban hajózzanak csendes-óceáni környezetükben. Részletes térképek nélkül nehezebb lett volna a szövetséges erők 1944-es normandiai partraszállása, s ott talán még több áldozatot szedett volna a háború.

Az album egyszersmind geográfiatörténet is. Megtudjuk belőle, hogy a legelső térképeket sziklára festették, agyagba mélyítették. Hogy a méretarányos ábrázolás nyomai már Mezopotámiában feltűntek. Hogy sokáig ugyanazon a lapon is keveredett a "felülnézeti" és az "oldalnézeti" ábrázolás. Hogy 1492-ben már volt földgömb. Hogy a 15 esztendővel ezután készített 134x244 centiméteres Waldseemüller-világtérkép egyetlen fennmaradt példányát (először nevezik rajta az Újvilágot Amerikának) 10 millió dollárért vásárolta meg a washingtoni Kongresszusi Könyvtár. Hogy Ortelius 1584-es világtérképén jól látható Buda. Hogy a londoni földalatti 1935-ös térképén már száznál több állomásnév szerepel.

Hiányolhatjuk persze a már említett Párizs-környéki békék térképeit és a későbbi utódállamokban korábban rajzolt határvonal-módosító követeléseket, boszszankodhatunk néhány apró hibán (Sztálin sem oroszul, sem magyarul nem Joszip, hanem Joszif), és sajnálkozhatunk, amiért néhány, a valóságban óriási térképlap csak erős kicsinyítésben fért el az oldalakon - mégis érdemes figyelmesen végigböngészni a Jeremy Harwood válogatta és jól olvasható szöveggel magyarázta száz térképlapot.

Kossuth, 192 oldal, 6500 forint

E 2600 évvel ezelőtti "térkép" a tengerek körülölelte Babilont véste-karcolta a világ középpontjába