Hajdani sztárokról és más hírességekről éppúgy ír, mint furcsa, néha talán csak számára érdekes találkozásokról.

Jól tette az Európa, hogy önéletírását Abody Béla élvezetes fordításában újra megjelentette. Nemcsak azért, mert az 1967-es kiadás nyilván rég elfogyott, miközben a Chaplin iránti érdeklődés aligha csökkent. Bár filmjeit ma bizonyára sokkal kevesebben és jóval ritkábban nézik, mint egykor, ő maga mindenképpen a huszadik század egyik jellegzetes alakja marad. Nemcsak a bottal, sétapálcával, kopott frakkban, buggyos nadrágban, apró kalappal és hatalmas cipőkkel billegve csoszogó csavargó, hanem megalkotója, a filmkészítő és sztár, no meg a közéleti, politikai szereplő. Karriertörténete éppoly jellemző a múlt század elejének Amerikájára, mint üldöztetése, végül szinte menekülése vissza az óvilágba a század középső évtizedeiben.

Ma más szemmel, ismeretekben és tapasztalatokban gazdagabban olvassuk ezt az életregényt. Tapasztalataink vannak, ha csökevényes változatban is, a pénzt termő és politikát alakító, a sajtótól manipulált tömeghisztériáról, amely előbb istenített sztárrá, majd politikai támadások célpontjává tette a korszak talán legsikeresebb művészét. Karriertörténete akarva-akaratlan nem csak Amerikáról szól - a korabeli világ állapotát rajzolja változásaival együtt. Chaplinnek ugyanis két lelke volt, életét kétféle szempontból látta. Az egyik az ambiciózus fiatalember, aki magabiztos döntésekkel építi ki pozícióját, zseniális érzékkel gyűjti és őrzi vagyonát, a másik filmjeinek hőse, a kiszolgáltatott, ám legyőzhetetlen kisember. Chaplin tetteiben kapitalista, nézeteiben szocialista. Osztozik kora baloldali értelmiségének illúzióiban, amelyek a könyv írása idején, a hatvanas évek elején még elevenek voltak.

Európa, 556 oldal, 4500 forint