A sóvágókéba, mondjuk, vagy a debreceni vákáncsosokéba, a pákászokéba, csíkászokéba, himpellérekébe, szíksófőzőkébe, a cellérekébe, vagy tovább, találomra, a borvizesekébe, olajütőkébe, kékfestőkébe, gyertyaöntőkébe, a hamuzsírégetőkébe, szíksófőzőkébe, olajárusokéba, részesaratókéba, csőszökébe, borvizes szekeresekébe, szilaj pásztorokába és mi mindenkiébe még! Csupa kétkezi, verejtékes, nagy fáradtsággal művelt, de akkoriban nélkülözhetetlen szakmába. Körülnézhetünk aztán a falusi portákon. Megtanulhatjuk a füstös konyha működését, a maga ételeivel, receptjeivel, benézhetünk a kamrába, hombárba, csűrbe, ólba, istállóba, megtapasztalhatjuk egyebek közt a kukoricafosztást, a csűrdöngölőt, a guzsalyost, elmehetünk vendégségbe (ami nem is számított jó vendégségnek, legalább is a palócoknál, ha verekedés nem támadt), részt vehetünk a társas élet mindenféle változatában, s meglátogathatjuk a hosszúházak népét is.

Nagyon nagy anyag van ebben a kötetben. Nagy és érdekes. Szinte minden az elfeledett mesterségekről, és mintegy anekdotikus közegbe fogva igen sok a régvolt emberekről és mindennapjaikról. Talán meg se kellene jegyezni, annyira természetes, hogy gyakran és kiemelten idézi az adott terület szakértőit, és minduntalan tovább utal a könyvet záró irodalom és képjegyzékhez. Aztán a képanyag! Összesen 312 rajz, festmény, fotó, sok közülük lappangó, kevéssé ismert, legtöbbjük a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből és adattárából, de gyűjtőktől is, a csak apró betűvel jelzett könyvtervező és tördelő Németh János jóvoltából gyönyörűen és hatásosan elrendezve. Mindenesetre: vitathatatlanul az ismeretterjesztés példamunkája Selmeczi Kovács Attila könyve.

Cser, 340 oldal, 9495 forint

Libapásztor, Hollókő, az 1930-as évek. Néprajzi Múzeum