Pál és Johannes

2009-01-10

A recenzenst olykor megoldhatatlan helyzetbe hozzák. Ez a könyv az olvasás végére szétesett. Mármost, ha a méltatója megírja, hogy az ívek szobahőmérsékleten, rendeltetésszerű használat közben éppen a Kolozsvári testvérek Szent György-szobránál elváltak, majd az egész karcsú kötet szétcsúszott - akkor a méltató ünneprontó, tapintatlan és földhözragadt lesz. Ahelyett, hogy a gondolatoktól és tényektől súlyos tartalomról beszélne, kicsinyeskedik. Ám ha úgy írja meg mindezeket, mintha mi sem történt volna, akkor hazug és cinkos. Nincs jó megoldás, a könyv szétesett.

Ami most már a súlyos tényeket illeti, nem sok mondanivalónk maradt. Messze túl a szakma határain mindenki tudja, hogy Marosi Ernő a középkor, s kivált a gótika legtekintélyesebb kutatója, ehhez az illetékes gótikaspecialistáknak sem sok hozzáfűzni valója akad. Ám a nem-illetékes nem-specialistának is fel kell figyelnie arra a módszerre és szemléletre, amellyel Marosi Ernő a nem csekély és magát nem könnyen megadó tudásanyagot elétárja. Az, hogy e pompás és nálunk oly sokszor megtizedelt művészettörténeti korszakot kétfelől, a produktum és a befogadók pólusai között tárgyalja, még lehetne szakmán belüli tett. Nem szokványos ugyan, ismeretterjesztő sorozatban semmiképpen, hogy legalább annyi figyelmet fordít megrendelőre és kivitelezőre, mint kapubélletre és aranyművességre, de a szerzői-tudósi magatartása az amely a szakmán túl is elgondolkodtató.

A magabiztossága. Hogy értsük: a lőcsei Szent Jakab-oltár alkotója Marosinál Pál mester. Az a művészettörténeti óriás, aki e szép tudomány történetében volt már Meister Paul von Leutschau és Majster Pavol z Levoce, azaz volt már össznémet, szlovák és természetesen színmagyar a jól hangzó Lőcsei Pál néven, elhagyta a honi igyekezet adományozta magyar vezetéknevet, amelyet életében soha nem használt. Valamiképpen a veleméri templomban önmagát is megörökítő Aquila János ismét Johannes Aquila, ahogyan megkeresztelték az Őrséggel amúgy kétségkívül szomszédos Radkersburgban.

A névrekonstrukció csak része, hozadéka a szemléletnek. Annak a tudományos meggyőződésnek, hogy a gótika nemzetközi jelenség, amely Észak-Európában született, kontinentálissá vált, és ennek az egyetemes, nagyszerű kultúrának a részeként becsüljük a magyarországi emlékeket és teljesítményeket. Amelyek nem felétlenül magyarok. "Ha ugyanarra a dologra többféle szeretet irányul, az eredmény nem kevesebb, hanem több szeretet lesz" - véli Marosi, és példás az a méltóság, igen, bizonyos méltóság, amellyel a tényeket tényként kezeli.

Kivált egy olyan sorozatban, amely sok külföldi szemmel írt műtörténetkönyv mellett végre a magyarra koncentrál.