A vízben oldódó halak emlékére
Hűség a képhez, hűség az árthoz! olvasható Farkas Antal jama kiállításának meghívóján, és alatta még egy különös mondat: Minden vízben oldódó hal emlékére. Mint a szokatlan hangütésű meghívóból is kiderül, a fotóművész (jobb híján nevezzük fotóművésznek) különösen vonzódik az abszurdhoz. Már-már abszurd módon... Így aztán fotói sem jól fésült, szabályos felvételek, sokkal inkább valamiféle komplex képzőművészeti munka végeredménye valamennyi. Régi festők világhírű munkáit idéző képek. Napokig, hetekig tartó kézi (!) munka eredményeképpen születnek.
A fotójamatőr (ahogy a művész önmagát nevezi) kiválaszt egyet kedvenc festőművészeinek alkotásai közül, a képen látottakat egy helyiségben vagy egy terepasztalon olykor pontosan, máskor csak idézetszerűen reprodukálja. A teret, az abban elhelyezett bútorok, tárgyak többségét ki-, át- vagy akár megfesti, olykor magukat a modelleket, azok mezítelen testét vagy öltözékét is. Installációt készít tehát, háromdimenziósban valósítja meg a festményt, az így előállított látványt lefényképezi. És akkor lehet töprengeni, hogy önmagából viccesen kifordított festményt látunk, vagy lefényképezett díszletet, esetleg fotográfiát, mely a maga eszközeivel idézi a híres műalkotást.
Azért azt érdekes lenne tudni, mit szólnának mindehhez a citált mesterek, mondjuk Cézanne, Modigliani, Van Gogh, Picasso és a többiek. A szabadabb szelleműek bizonyára hosszasan lapogatnák jama hátát, mert azért az elég egyértelmű: az általa létrehozott új minőség pompásan kovászolt képzőművészeti egység. Nem csorbítja a gondolatot, miközben kiröhögi a felhős homlokú sznobizmust. Játék, de mint minden igazi játék, nagyon komoly. És képes gyönyörködtetni, még a kompozíciókhoz felhasznált lomokkal, ócskavasakkal, rozsdás fogaskerekekkel, maszatos spaklival, fakó sámfával, buta villanykapcsolóval, rohadt gyümölcsökkel és festékrétegekkel bevont halhullákkal is.
Jama szereti folyamatos bizonytalanságban tartani a nézőket. Illúziógyártó kisiparos, profi színharmonikus, abszurd újraértelmező, a digitális világ egyik utolsó kétkezi művészmunkása. Stílust talált magának, amihez ragaszkodik.
Egyszer azt nyilatkozta, hogy a fotó csak annyiban különbözik a költészettől, hogy sokkal többe kerül.
Már persze az olyan fotó - tesszük hozzá -, amelynek alkotója azt a jelmondatot tűzte zászlajára, hogy Hűség a képhez, hűség az árthoz! A Ponton Galériában, január 17-ig látható kiállításon Farkas Antal jama szinte valamennyi alkotása megtekinthető, miként a kiállítás kapcsán megjelent Munkakönny című albumában is. Nagyszerű könyv, ízléses vizuális fordulatokkal, van benne szépség, mese, tréfa, abszurd kacskaringó. De a sokat sejtető címe ellenére nincs benne könny, még víz sincs benne, így aztán a dekorációként használt halak legfeljebb a művészet igazságaiban tudnak feloldódni. Ha meg nem tudnak, hát majd lubickolnak bennük.
A mázlisták.
