"...Ha a természet funkcionálisan is hibátlan szépségeket alkot, ugyan miért kellene nekünk a funkcionalitás alá gyűrnünk az esztétikumot? Hol van az előírva, hogy ahhoz, hogy egy modern műalkotást lássak, be kelljen mennem valahova? Egy nép lelkét közterei legalább annyira tükrözik, mint a kocsmadalai..."

Pécsett 2010-ben nyit újra Nemes Endre állandó kiállítása, ahol a Babonás festő című képe is látható lesz

Többek közt ezen szavakkal köszönte meg Nemes Endre 1984-ben a göteborgi egyetem kitüntető díszdoktori címét, amelyet korábban sem külföldi, sem képzőművész nem kapott meg. Svédországban senki sem szórja két kézzel a kitüntetéseket, nagyon ki kell azt érdemelni.

Nemes Endre 1909-ben született Pécsváradon. A képzőművészetek iránt vonzódván először Prágában próbálkozott, de ott nem volt maradása, ezért a meglehetősen kozmopolita Bécsbe költözött, ahol végre zavartalanul végezhette tanulmányait. A fiatal festő-szobrász komoly tehetségnek ígérkezett, hamar közismertté vált mindig a szépséget kutató emberközeli alkotásairól, sorra kapta a megtisztelő megrendeléseket. Azonban az anschluss (Ausztria 1938-as német okkupációja) kiakolbólította az országból, így - immár mint igazi emigráns - először Finnországba, majd Norvégián keresztül Svédországba érkezett. Svédország azonnal felfedezte őt, megérkezése után szinte azonnal közös kiállításokon vehetett részt, de ezt a keretet hamar szétfeszítette tehetsége.

Első egyéni kiállítását 1941-ben rendezte Stockholmban.

"Ki ez az ember? Miféle európai szépségek és fájdalmak közvetítője? Hogy képes hozzánk, svédekhez ily érthető, tiszta hangon szólni, hiszen még a nyelvünket is alig beszéli? Honnan jött? Mindegy, csak maradjon velünk...." - írta a Dagens Nyheter kritikusa.

1942-ben kapott először katedrát a világhírű Valand művészeti főiskolánál Göteborgban. Tanártársai, Carl Larsson, Bruno Liljefors, Georg Pauli megbecsülését hamar kivívta tiszta művészi és remek pedagógusi emberségével. Nála tanult a svéd képzőművészet színe-java. Munkássága elismeréseként 1947-ben őt nevezték ki a Valand rektorának, ezt a feladatot 1955-ig látta el, amikor is úgy döntött, hogy minden idejét alkotással kívánja tölteni, és szabadúszó lett.

"Endre Nemes" neve ekkor már fogalom volt egész Skandináviában. Nem fordult önmagába, nem vonult elefántcsonttoronyba, épp ellenkezőleg, minden erejével az utca, a közterek ékítését tartotta elsődleges céljának. Természetesen ömlöttek hozzá a megrendelések, városok versengtek kegyeiért, hogy egy-egy alkotással gazdagítsa őket.

Az Alafors-i önkormányzat homlokzati kerámiája, a Stockholm-Västertorp szoborparkban látható gyönyörű Zodiákus órája, a göteborgi Axel-ház márványintarziája, a Härryda iskola csodás stukkói és freskói, az országszerte megtalálható kültéri alkotásai mind-mind a svéd művészet drágakövei. A Nemes Konsthallen - azaz a Nemes Műcsarnok - Mölnlyckében állandó kiállítást tart fent műveiből.

Roppant értéket képviselnek festményei, rajzai is, annál is inkább, mert kevés van belőlük. A mester legalább húsz évig szinte csak önmagának festett és rajzolt, mivel leginkább a kültéri munkákkal volt elfoglalva. Néhány szenzációszámba menő tárlata, amelyeken nem, vagy csak komoly unszolásra adott el képeket, hihetetlenül megemelte műveinek ázsióját a piacon, és a művész 1985-ben bekövetkezett halála után képeinek értéke az egekbe szökött. Annak a három képének értékét, amelyet tavaly decemberben az ystadi múzeumból loptak el, több mint százmillió forintra becsülték.