Liverpool csinnadrattával búcsúzik
Az eufóriát gyors kiábrándulás követte a Mersey folyó partján. Alig húzták le a rolót a liverpooli kulturális év kimerült rendezői, máris nagy hangerővel szólaltak meg az aggodalmaskodók, feltéve a "hogyan tovább?" kérdést. Nem fér hozzá kétség, hogy az észak-angliai nagyváros, amely 2003-ban tizenegy brit riválist utasított maga mögé díjnyertes pályázatával, látványos, sikeres és emlékezetes évvel - José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint minden idők legjobbikával - ajándékozta meg a hazai és a külföldi közönséget. Máris napvilágot látott az első gyorsértékelés: a tízezer művészt és hatvan bemutatót magában foglaló 7000 esemény mintegy 15 millió érdeklődőt vonzott, és 800 millió fontot generált a város gazdasága számára.
"Liverpoolnak óriási kihívásnak kell eleget tennie, ha lendületben akar maradni" - jelentette ki a napokban a Mersey Partnership vezérigazgatója, Lorraine Rogers. Az év végi bizonyítványban a fejlesztési szakértőnő megjegyezte, hogy a gazdasági és idegenforgalmi siker mindeddig megkímélte a régiót a recesszió legdurvább hatásától. A Nagy-Britanniában ritkán tapasztalható befektetési hullám segített a város régóta esedékes megújulásában. A növekedés messze meghaladta az országos átlagot, a szórakoztatóipari és építési szektor szárnyalása pedig tartós gyarapodást jelentett az üzleti élet számára. Egyedül a Liverpool One elnevezésű hatalmas kiskereskedelmi komplexum felépítése egymilliárd fontot kóstált, és az év egyik maradandó emlékének számít.
A liverpooli önkormányzat feladata most, hogy megpróbálja megakadályozni a globális lelassulás, a turizmus és a pénzügyi szolgáltatások megroggyanásának begyűrűzését a helyi gazdaságba. Az elmúlt hónapokban a Mersey Partnership fejlesztési ügynökség már azon törte a fejét, hogyan lehetne továbbra is fenntartani a befektetők érdeklődését és a reflektorfény elfordulása ellenére is egyre több turistát csábítani Liverpoolba. A kilátások nem roszszak: 1990-ben, amikor Glasgow volt az Európai Kulturális Főváros, a skót nagyváros alig néhány százezer turistát vonzott, ez a szám ma megközelíti a négymilliót.
A város vonzerejének megőrzése jegyében Liverpool stílusosan búcsúzik a kultúra évétől és mond köszönetet mindenkinek, aki bízott a sikerben, valamint aktívan kivette abból a részét. Szombat este különleges "Transition Light Night"-ra, az átalakulás fényének éjszakájára kerül sor. A nagyszabású, ingyenes, mindenki számára hozzáférhető program keretében a kultúra mintegy átadja a stafétabotot a környezetvédelemnek, Liverpool új tematikus évének. A szó szoros értelmében vett fénypont a Pier Head elnevezésű, százmillió fontos költséggel rehabilitált, a világörökség részét képező, folyó menti köztéren rendezett multimédia hang- és fényjáték lesz. Városszerte gigantikus vetítőkön elevenítik fel az év legfelejthetetlenebb eseményeit, Sir Paul McCartney fellépéseit, Sir Simon Rattle két koncertjét, a Tate Galériában kiemelt figyelmet kapott Gustav Klimt-kiállítást - mindazokat a pillanatokat, amelyek segítettek abban, hogy Liverpool London és Edinburgh után a harmadik "legáhítottabb" brit településsé váljon. Egész éjszaka nyitva tartanak a város híres múzeumai, a jeges hideg ellenére szabadtéri előadások várják a vendégeket. A show egyben méltó körülmények között köszönti a 2009-re kiválasztott kulturális fővárosokat, Linzet és Vilniust.
Az év hőse és a várakozást messze felülmúló siker kovácsa kétségtelenül Phil Redmond volt, akit a brit közönség korábban a Brookside szappanopera szellemi atyjaként ismert. A liverpooli lokálpatriótát az utolsó pillanatban, egy nemzeti, sőt nemzetközi botrány küszöbén nevezték ki az eseménysorozat kreatív igazgatójává. A rokonszenvesen szerény kultúrszervezési géniusz büszke arra, hogy sikerült átláthatóvá tennie a program kialakítását, kibékítette, de legalábbis korrekt együttműködésre késztette az önkormányzat vezetését és az előkészítő bizottság addig gyerekesen civakodó tagjait, a közös feladatra koncentrálva erőiket. Különös elégedettséggel tölti el, hogy mind a 67 ezer liverpooli iskolás legalább egy rendezvényen részt vett.
Természetes, hogy Redmond nem úszta meg anélkül, hogy kikérték volna a tanácsát Linz és Vilnius számára. Legfontosabb tippjei a következők: magasra kell tenni a lécet, és biztosítani, hogy ha ez első hallásra őrültségnek hangzik is, az egész várost be kell vonni a fesztiválba; amennyire csak lehet, a szervezés során el kell kerülni a bürokráciát, az irányadó európai direktívákat. Elgondolkozott azon, miről ismerik, mivel azonosítják az emberek Liverpoolt. A válasz a sport, a zene, a társadalmi igazságosság, az enyhe szentimentalizmus, a bátorság és szókimondás volt. A kreatív vezető gondoskodni kívánt arról, hogy mindez tükröződjön a műsorban. Tudomásul kell venni, hogy egyes nagyszerű, nívós rendezvényekre csak tucatnyi ember kíváncsi, mások ugyan kivívják a sznob kritikusok megvetését, mégis kétszázezer nézőt tesznek boldoggá. Egészséges egyensúlyt kell teremteni a különböző igények kielégítése között. Phil Redmond nem restelli bevallani, hogy negyedszázados szappanopera-produkciós múltja bepillantást engedett az emberek és a társadalom működésébe. Filozófiája szerint rengetegen rendelkeznek rejtett tehetséggel, melynek pusztán kibontakozási lehetőséget kell adni, és erre egy kulturális év kitűnő alkalom.
