Égen volt, hogy is volt?
- Mindig visznek magukkal a darut is, amely a táncos akrobatákat emeli, vagy ennyire bíznak a helyiekben?!
- Miért ne bíznánk meg? Semmi ok az aggodalomra, mindig töviről hegyire ellenőrizzük a berendezéseket. Szerencsére még sosem volt balesetünk, és az előadás alatt is árgus szemmel figyelünk minden mozdulatot. Persze, mivel a produkciónk szabadtéri, az időjárás váratlan eseményeket hozhat. Mint mondjuk egy vitorlásnak a tenger közepén. Torontóban például mínusz húsz fokban is játszottunk. Nem mondom, hogy nem voltak erős széllökések.
- Próbáltam utánajárni, de sehol nem találtam meg, mit jelent a társulat neve, a Kitonb.
- Torinóban születtem, közel van a francia határhoz. Hogy miért választottuk ezt? Talán a hangzás miatt választottuk. Ha kiejti az ember, a franciául beszélőknek azt jelenti: aki repül.
- És az olaszok nem idegenkednek tőle? Rómában van a központjuk, ezerkétszáz négyzetméteres épület, és háromszáz négyzetméter a szabadban. Gondolom, itt sok előadást tartanak.
- Az kizárólag próbahely és az oktatási központ. Mi alapvetően fesztiváljárók vagyunk, megyünk, ahova hívnak, és ahol megfelelő nagyságú szabad teret tudnak adni nekünk.
- Táncosként vagy akrobataként kezdett bele egy ilyen extrém színházba?
- Képzőművész vagyok,
festő.
- A képzőművészetet feláldozta az extrém színház oltárán?
- Tény és való, hogy a festésre nincs időm, de ha valaki nem szenteli ennek az életét, az dilettáns. Tulajdonképpen a hagyományos értelemben vett festéssel nem foglalkozom, térben dolgozom, színpadra készítek installációkat. A Budapesten is játszott Carillon 3.0, Harangjáték, az időutazás produkciónál a természetet vettem alapul, a színeket, a fejlődést, a változást. Ismeri Ovidiustól az Átváltozásokat?
- Persze.
- Na, a kanadaiaknak sejtelmük sem volt, ki az az Ovidius. Az előadásnak az Átváltozások első könyve az alapja, ez a mitikus és természetközeli metamorfózisfelfogás. A világ keletkezése, korszakai, az özönvíz, a korok és kultúrák kereszteződése. Látványos utazás zenében, földön, levegőben.
- Most lehet, hogy haragudni fog rám... Sokan gyönyörködtek budapesti fellépésükön a három állványon futó előadás impozáns látványában. A hidraulikus daru mozgatta, szélharangdíszleteken "repkedő" és a gumipókhálóban ugró-mászó artisták ügyességében, a táncos akrobaták koreografált mozdulataiban, jelmezeiben, a fényshow-ban. De arra panaszkodtak, hogy a szöveg és az ének dacára a történetből egy kukkot sem értettek.
- Nem kell mindent érteni. Ha már érzelmeket váltott ki a produkció, ha elgyönyörködtek a látványban, elértem a célom.
- Azt azért árulja még el, hogyan tud úgy tervezni, hogy nem artista, és nem ismeri az alapvető fogásokat? Egyáltalán, megpróbált felmenni nyolcvan méter magasra, vagy tériszonya van?
- Hát persze, hogy felmentem. Ez alapvető. Nemcsak képzőművész vagyok, hanem alpinista is, és ezeket az alpinista-technikákat alkalmazzuk a produkcióban. Természetesen a dicsőség nem csak az enyém, rengeteg szakemberrel dolgozom, és mindenki hozzáadja a tudományát ahhoz, amiért a színpadon és levegőben úszók "vásárra viszik a bőrüket".
