Lefújják a rizsport
- Azt olvastam: a francia állami protokoll-listán öné a 39. hely...
- ... Ó, igen, ha az előttem lévő harmincnyolc ember meghal, én fogom vezetni az országot.
- És ez a páratlan lehetőség - a 39. helyre gondolok - minek szól, a művésznek vagy az igazgatónak?
- Főként a direktori posztnak.
- Ön az első női igazgató a Comedie Francaise-ben. Miben volt ez más, mint egy szokványos direktorcsere?
- Talán olyan, mint mikor egy zenekarnak női karmestere lesz. Nagyobb figyelmet kap a nők ügye.
- Voltak igazgatói ambíciói, vagy egyszer csak felhívták: önre gondoltunk, kedves Muriel?
- A kulturális miniszter ajánlotta fel ezt a művészeti, gazdasági, kultúrpolitikai posztot. Ezt arra szeretném használni, hogy a társulat nyisson Európa és a kortárs irodalom felé. Most például bejárjuk az unióhoz utóbb csatlakozott tíz országot.
- A társulaton sokat változtatott?
- Kilenc új színészt hívtam, de nem egyedül döntök róluk. Mint ahogy arról sem, ki maradhat. A művészeti bizottság két dolgot mérlegel: a tehetséget és az együttjátszás talentumát. Fontosnak tartom, hogy megmaradjon a társulat, ez ugyanis az egyetlen önálló csapattal rendelkező színház Franciaországban. Lényeges még a repertoárrendszer, hogy minden este más darab fusson. De hiszek abban, hogy nem szabad bezárkóznunk a hagyományainkba. A fiatalabb közönséget célozzuk meg azzal, hogy nemcsak rizsporos parókákban gondolkodunk, hanem a kortárs és a klasszikus elegyítésében is.
- És ez nem veri ki a biztosítékot a Comedie Francaise törzsközönségénél?
- Minden merészebb rendezés, kortárs darab felzúdulást okoz - főleg az idősebbek körében. Amit láthattak Budapesten, Moliere Kényeskedőkjét, azt is elég modernre rendezte Dan Jemmett. Vagy nemrég bemutattuk Corneille-től a L'Illusion Comique-ot - Galin Stoev szintén nem túl klasszikus rendezésében. A kritika fanyalgott, de a fiatalok rajongtak érte.
- Szó volt arról, hogy fuzionálnak az alternatív játszóhelyként ismert Mc Bobignyval. Ezt is a felháborodás akadályozta meg?
- A Comedie Francaise nagyszínpadán csak a társulat ötvenöt színésze játszhat. Nekik kell szerepet adnom, nem hívhatok ide másokat. Azt megtehetem, hogy invitálok egy rendezőt, mondjuk, Ascher Tamást, mutassa be a munkáját - velünk. De ha újabb rétegeket akarunk megérinteni, másban kell gondolkodnunk. Ezért gondoltunk a Bobignyra.
- Még mindig nem tudom, miért nem jött ez létre?
- Bonyolult ügy, annyit mondok csak: politikai vitát kavart, miközben teljesen elsikkadt a művészet. A szakma egyik része azt hitte, el akarjuk venni a Bobignyt. Mások az újdonság miatt kaptak a szívükhöz. Van egy ide passzoló francia mondás: Úgy kell csinálni, mint a fűzfa: hajolni, míg elérjük a célunkat. Nem elégedhetünk meg a megszokott dolgokkal, látjuk, minden milyen gyorsan változik. A színház pedig tényleg a világ tükre. Jöjjenek külföldi rendezők és a fiatalok.
- A magyar Krétakör Színház többször is együttműködött a Mc Bobignyval. Látta őket?
- Hogyne, Schilling Árpád igazán kiváló rendező.
- Nem mintha számonkérés lenne, de őt nem hívja?
- A hagyományos kukucskaszínpadunk - szerintem - nem neki való. A stúdiónk meg olyan, mint egy szűk folyosó. Hogyan kérhetném arra, hogy csak öt színészt hozzon? Egy évad egyébként maximum egy merészebb rendezést vagy kortárs darabot bír el. De ahhoz ragaszkodom.
- Most, hogy igazgató, van ideje, kedve, módja játszani és rendezni?
- A színészet felejtést is igényel, és ilyen hisztérikus időkben ez ritkán megy. Leginkább beugrást vállalhatok. Ráadásul az a feladatom, hogy a társulat női tagjainak megtaláljam a legmegfelelőbb szerepeket. Magamat csakis a lista végére rakhatom.
