- Hazudtam. Évekig fiatalabbnak állítottam be magam, mint amennyi valójában vagyok - vallotta be még nyár végén Anastacia Newkirk, mintegy felvezetve új nagylemezének reklámkampányát. Mint mondta, egyre kínosabbnak érezte, hogy miközben már a negyedik ikszet kezdte, mások azt hiszik, hogy még csak a harmincas éveit tapossa. Úgyhogy a rajongóknak mostantól barátkozni kell új paramétereivel, ami egyben sok, eddig furcsának tűnő momentumot is helyére tesz.

Az eddigi hivatalos biográfiával szemben Anastacia tehát öt évvel korábban, 1968-ban látta meg a napvilágot New Yorkban. Szó szerint beleszületett a show-bizniszbe: orosz felmenőkkel rendelkező édesapja klubokban énekelt, édesanyja a Broadwayn volt musicalszínész. Tinédzserkorát Chicagóban töltötte, s annak ellenére táncosnak készült, hogy tizenhárom éves korában diagnosztizálták nála a Crohn-kórt. Azóta többször megműtötték vele, a behatolás diszkrét nyomait a hasán ma is viseli, még csak nem is takargatja. Azon kevés emberek egyike, akit nem sújtanak e betegségből eredő problémák: nem puffadt fel az arca, nem ritkult ki a haja, nem hízott meg vészesen. Egyedül arra kell figyelnie, hogy mit eszik.

A kilencvenes években amolyan táncos dekorációként számos videoklipben szerepelt, többek között a Salt-N-Pepa dalaihoz készültekben, majd egy Los Angeles-i fodrászszalonban dolgozott recepciósként. A szerencse csak akkor mosolygott rá, amikor mint énekes feltűnt a MTV tehetségkutató show-jában, a Cutban. Bár összességében csak a második helyen végzett vele, ettől kezdve szinte égtek a telefonok. Hívták a barátok, hívták a lemezcégek, és felhívta őt Michael Jackson is. Az énekesnő bevallása szerint ez a félórás beszélgetés adott neki kellő lelkierőt a továbbiakhoz. Majd jött Elton John, akivel előadta a Saturday Night's Alright című duettet, és ettől kezdve nem volt megállás.

2000-ben piacra dobott debütáló albuma, a Not That Kind hatalmas sikert aratott, több mint ötmillió példány fogyott világszerte, egy tucat országban lett arany-, platina- vagy multiplatina-lemez, köztük a legfontosabb popszíntereken, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban. Róla az I'm Outta Love című dal pedig az év legnagyobb slágere lett Ausztráliában és Új-Zélandon.

Bár a gyorsan megjelent folytatás (Freak Of Nature, 2001) már közel sem fogyott olyan ütemben, mint elődje, változatlan maradt Anastacia körül a felhajtás, a folyamatosan médiaszereplésen túl még a VH1's Divas Live show-ba is beválogatták (Celine Dion, Mary J. Blige, Cyndi Lauper, Shakira, Cher, Stevie Nicks és a Dixie Chicks mellé), Boom című dala pedig a 2002-es labdarúgó-világbajnokság hivatalos slágere lett.

Aztán 2003 januárjában úgy döntött, egészségügyi okokból kisebbit mellein, s ennek előkészülete, egy rutin mammográfiai vizsgálat során derült ki, hogy mellrákja van. Sugárkezelésnek vetették alá, többször megoperálták, s végül - a pályatárs Kylie Minogue-hoz hasonlóan - ő is sikeresen meggyógyult. A kórral való küzdelem azonban súlyos árnyékként vetült pályájára, jelentősen megnehezítette a harmadik, cím nélküli nagylemeze felvételeit, ami végül 2004 tavaszán jelent meg. S bár ennek apropóján a következő évben még körbeturnézta a világot (a körút "hozadéka" a Live At Last DVD), hangja egyre erőtlenebbé vált, ezért időlegesen kénytelen volt az énekléssel leállni. Vigaszként inkább a divatszakmába merült el, S. Oliverrel 2006 végén saját ruhakollekcióval rukkolt elő, Resurrection néven még új parfümmárkát is piacra dobott.

De közben folyamatosan a viszszatérést tervezte, amit végül idén ősszel valósított meg. S bár többször nyilatkozta, hogy a sorrendben negyedik album továbblépés lesz az eddigiekhez képest, a változás nem hogy radikális nem lett, de sokszor egyenesen észrevehetetlen. Ugyanaz, az általa "sprock"-nak - a soul, a rock és a pop keverékének - nevezett zenei világ hallható rajta, mint mondjuk az előző korongon. A fehér Anastacia titka továbbra is meglehetősen fekete hangja: kevésbé erőteljes, de továbbra is karakteres, sokszor övön alul találja el az embert. Maguk a dalok kevésbé karakteresek, de kétségkívül jól megformáltak, ízlésesen meghangszereltek. Könnyen emészthető, rádióbarát három-négy percesek, kellően ismerősnek tűnőek és megjegyezhetetlenek. De amikor ez az immár negyvenéves hölgy megszólal, arra azért odafigyelünk.