Vivasat!

Kapcsolgatunk, kapcsolgatunk; fejünkön huszárcsákó, kezünkben gyerekpezsgő, tányérunkon virsli, s mintegy magunk is megijedünk magunktól, amikor arra a következtetésre jutunk, hogy igenis van remény. Feltéve persze, hogy nem azzal az érzéssel nézünk tévét, miszerint - ellentétben a szerkesztői tuningolással - akkor most nagyon szilveszter van; továbbá szem előtt tartjuk Gálvölgyi János egy, a Heti hetest ért kritika nyomán megfogalmazott, s most általános érvényűre emelt reflexióját: "Ha nem tetszik, tessék átkapcsolni!"

Ujjunk kékült-lilult, persze, de ez most nem érdekes; a lényeg, hogy találtunk olyat, ami túlmutat a tömeget - a jelek szerint - lázba hozó, állatijókedvű bejátszásokon-műsorszámokon; így a bakiparádén, a kutyán rodeózó majmon, a huszonöt centis fülszőrű emberen, Zsivány Pityu s társai mulatós bumm-bummján, az MTV makacsul dalra fakadó arcain, a rendezői intésre bekövetkező műsorvezetői trombitafújáson, továbbá azon a zseniális ötleten, amely szerint "miként öltözködik szilveszter napján a háromgyermekes anyuka, az ékszerésztanonc és a playmate?" Viszont Hofi él, A három nővér-paródia szilárdan tarja magát, a Viasat3-on pedig akad két ember, akinek szerencsére teljesen elment az esze.

Carlo, a zsírkirály és Fittikém Így tévéztek ti című produkciója olyan érzést váltott ki belőlünk, akárha pedikűrollóval igyekeznénk kijutni a dzsungelből, s most végre sikerült. E két ember - előttük lábas, kenyérpirító, E.T., mellettük kartonpapírból alkotott Hajdú Péter - ugyanolyan, mintha március 20-án vagy június 4-én vezetne adást, miközben oldott mondatokban fogalmazza meg, mondjuk úgy, társadalom- és rendszerkritikáját. Carlo (mellén "Danger! Giant Penis" felirat) azzal nyit, hogy ígéri, jövőre még többet dohányzik, iszik, és fölszed legalább harminc kilót, míg Fittikém az alliteráció jegyében odafordul Hajdú figurájához ("Péter, please, pattints pezsgőt!"), hogy aztán közölje: nevezett "nem is csillag a média egén, hanem műhold". Ha ily módon indul valami, akkor nagy baj már nem érhet bennünket, hümmögünk magunk elé, s igen, sorban jönnek a főként a bulvárvilágból válogatott, Carlóék által röhögős-odaszólós narrációval kísért jelenetek. Kommentálni pedig van mit; kezdve attól, hogy Kiszel Tünde a Music TV stúdiójában ülve kikéri magának a felkonferálás során elhangzott jelzőt, miszerint "bulvárdíszpinty" volna, pláne mert "ma is három újságban voltam", továbbá - fordul a műsorvezetőhöz - "te mit tettél le az asztalra?"; bezárólag egy romániai magyar ajkú együttes patakban és szandálban előadott, komolynak szánt, mégis komikus hatású számáig, amelynek lényege: az énekes Arankája Csengő Zolival félrelépett, minek folytán "felvágom az ereimet, felakasztom a testemet". A páros fuldoklik, s a lábasból konfettiesőt mímelve pattogatott kukoricát dobál; összkép gyanánt nekünk ennyi, így a mímelt vidámság napján már tökéletesen elég.

Egyebekben akadt papírforma (Sas-kabaré még konzervből is a TV 2-n), kín (MTV-fesztivál playbackről az NDK zenés ajándékkosár nívóján), profi Moulin Rouge-revü (m2) és időutazásos, tréfákkal spékelt zenés műsor (Duna TV). Viszont a nagyok közül az RTL volt a legpraktikusabb.

Három harmadosztályú filmet adott, és kész.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.