- Művével már bejárta a világot. Kapott kellemetlen kérdéseket?

- Az újságírók mindenhol ugyanazt kérdezik, a vetítések váltanak ki változatos reakciókat. Volt néhány előadás arab országokban, ahová engem ugyan nem hívtak meg, de fontos, hogy a filmet igen. Egy szaúd-arábiai napilap cikket is írt róla. A nemzetközi forgalmazó most szervezi épp, hogy a jordániai király is megnézhesse. Izraelben meglepően jól fogadták. Biztos voltam benne, hogy szélsőbal-liberális propagandának kiáltják majd ki, de ez nem történt meg. Pont tőlük kaptam a kritikát. Ha egy film nem is tudja megváltoztatni a világot, kisebb hidakat építhet emberek között. Ez sikerült, és ezt óriási eredménynek tartom.

- Miért pont most dolgozta fel a témát? Megszólalt a lelkiismerete?

- A film teljesen apolitikus, törekedtem, hogy háborúellenes üzenete legyen. Ugyan voltak olyan reakciók, miszerint a mű nem vállal elég felelősséget a shatilai mészárlásért, de ez természetes. Mivel a saját visszaemlékezéseim és katonatársaim emlékei alapján dolgoztunk, továbbá mi nem voltunk közvetetten érintettek a mészárlásban vagy annak megállításában, nem voltunk szemtanúk, nem tudtuk rekonstruálni az eseményeket. Ha esetleg szembesülök az eseményekkel, szeretném hinni, hogy tehettem volna ellenük. Ez ma már csak elméleti kérdés. Mindenesetre tizenkilenc éves voltam, a legfontosabb az volt akkor, hogy túléljem a napi harcokat. Nem érzek személyes felelősséget, nem vehetem magamra egy nemzet vagy akár egy kormány bűneit. Nem a bűntudat ihlette a művet.

- Tavaly Cannes-ban mindenki felkapta a fejét, hogy a versenyprogramban van egy animált dokumentumfilm.

- Sokszor megbántam már, hogy animációs dokumentumfilmként harangoztam be, mert borzasztó nehéz volt így finanszírozni. A filmes világ egysíkúan gondolkodik, szinte felháborodással kezeli még a legkisebb innovációkat is. "Döntsem el, mit akarok" - mondták mindenhol, mivel a két műfaj nem megy együtt. Most már tudom, el kellett volna hallgatnom a tervemet, és csak valami olyasmit kellett volna mondanom, hogy egy személyes mű lesz. Akkor senki sem kötözködött volna.

- De mégis, miért választotta pont ezt a formát?

- Mert másképp lehetetlen lett volna leforgatni: rengeteg emlék, hallucináció és háború - ami a világ legszürreálisabb dolga. Másrészt nem hiszek a realitás és az álom közti határban. Mindkettő az életünk része.

- A mű végén mégis bevágott élő jeleneteket a mészárlásról.

- Ez nem művészi, hanem ideológiai döntés volt. Szerettem volna elkerülni azt, hogy amikor az emberek kisétálnak a vetítésről, azt gondolják, hogy csupán egy szép animációs művet láttak.

- Úgy olvastam, hogy a következő művében sem mellőzi az animációt.

- Igen, de csak részben fogom használni. Stanislaw Lem The Futurological Congress című művének eléggé vad adaptációját készítem elő. Egy kiöregedett hollywoodi színésznő drámája, akinek fiatal énjét a filmekben computertrükkökkel generálják.

- Hollywoodi színésznő? Akkor gondolom, amerikai pénzből készül.

- Szó sincs róla, csakis európaiból.

Folman szerint filmje apolitikus és háborúellenes