Ami a szilveszteri kellékeket illeti, a pesti nép a jelek szerint foggal-körömmel ragaszkodik hagyományaihoz; ha nem így volna, már rég megmondta volna az árusoknak, hogy most már merőben más szín- és formavilágra vágyik, mint harminc éve, és addig juszt se vesz semmit, amíg nem lát valami kis igyekezetet. De hál' istennek, nem mondta, így az ember hetven fölött is könnyen eligazodik a piacon, ha bekötött szemmel belenyúl egy körúti kartondobozba, pont olyan műanyag malacot, kéményseprőt, szerencseérmét húz ki, amilyet a Lajka kutya sikeres, bár saját szempontjából kevéssé élménydús utazása utáni szilveszteren.

A dal tehát többé-kevésbé ugyanaz maradt, mint ami az úttörőmozgalom fénykorában is szólt. Vegyük például az óévbúcsúztatás legnélkülözhetetlenebb attribútumát, a nyomdai hulladékból csavart papírtrombitát, amelynek legfőbb jellemzője, hogy mindössze másfél-két órát bír, azután nedvesen és gusztustalanul szétázik a magas alkoholtartalmú italokkal kevert nyáltól. Helyszíni szemlénken újfent megbizonyosodhattunk róla, hogy a székesfővárosban forgalmazott összes trombitán ugyanaz a plasztiksíp van, ami mindig is volt, nem kizárt, hogy gyártójának még II. József császár és király adott kizárólagos szállítói jogot, amellyel a derék mester leszármazottai máig bátran élnek. A papírdudával persze nem nagyon lehet variálni, legfeljebb a rojtok hosszával meg a borítással: még szerencse, hogy volt nekünk egy Gábor Dénesünk, így egynémely trombitákon újabban hologramos hatású bevonat látható, bár ez sem idei nóvum. A trombitafront egyébként tényleg nagyon megmerevedett. Ami azt illeti, az egyik körúti pavilonban ismét találkozhattunk azzal a Rahan feliratú (Rahan: francia ellen-Tarzan, népszerű képregényhős a 70-es években - A szerk.) műanyag Lehel kürtjével, amelyet emlékezetem szerint először pont egy nappal azelőtt sikerült kisírnom a nagyanyámtól, hogy bevezették a postai irányítószámok használatát (1973. jan. 1.).

Az ún. anyósnyelv is keményen tartja magát. A trombitákról ismert sípból és az erőteljes fújásra kiegyenesedő papírcsőből komponált szerszám még mindig népszerű, holott mindenki tudja, hogy amikor ilyet vesz, a rászánt pénzt nyugodtan begyömöszölhetné a csatornanyílásba, mert az obzsé húsz perc múlva ugyanott végzi. De szerencse, hogy nem így gondolkozunk, tudjuk, hogy ilyenkor az Oktogon környékén könnyen adódhat húsz olyan nagyszerű perc, amikor akár tíz, nálunknál sokkal nagyobb termetű szembejövőt is homlokon lehet csulázni az anyósnyelvvel büntetlenül, tehát a termék tulajdonképpen meg is érheti az árát.

Az álarcok zömét változatlanul pszichés zavarokkal küszködő alsó elemisták rajzai alapján készítik. A 0,0005 nanométer vastagságúra préselt PVC-lapokból formázott, tehát szintén nem az örökkévalóságnak szánt cuki állatfejeket mintázó darabok közül a narancssárga bajusszal díszített görényfejű mackót, a nyúlarcú macskát és a gutaütött kutyust emelnénk ki, nem feledkezvén meg természetesen a gumibázisú horrorvonalról sem, vagyis a vámpírfogú nagymamáról, akinek a kistérségi háztartásbelieknek sorozatgyártott kisvirág-mintás nejlonotthonkákból varrtak fejkendőt, a fogínysorvadásos vérfarkasról, és arról az élőhalottról, amely nyugalmi állapotban leginkább másfél éve lejárt szavatosságú pizzára emlékeztet, sok zöldborsóval.

A hipermarketek sem vágják hanyatt a felhozatalukkal a publikumot. Konfettik, szerpentinek, lampionok, girlandok, halloweenről megmaradt zombikezek, gazdaságos szettek négy kis trombitával, négy particsákóval, négy anyósnyelvvel és négy lufival (699 Ft), szóval csak a szokványos, nyolc-tíz négyzetméteren, itt is, ott is.

Hanem az egyik áruház előtt találtunk egy idénykereskedőt, aki vélhetőleg ráérzett, hogy amit odabent kínálnak, az több mint szánalmas. Alaposan belehúzott, annyira, hogy ő volt az egyetlen, akinél olyan holmikat is találtunk, amilyeneket másnál nem. Pazar készletéből legszívesebben egy gumimellekkel szerelt, testalkatfüggetlen sztreccsblúzt, egy szadomazo partikra készült, Bad Girl feliratú műbőr tányérsapkát, valamint egy olyanforma rohamsisakot választanánk, amilyent távol-keleti puccsisták hordanak ártatlan civilek begyűjtésekor a filmekben.

Idénykereskedő