Egy keresztényként rejtegetett zsidó kislány a "szabad" világból rendszeresen almákat dobálgat a buchenwaldi szögesdróton át a fogoly fiúnak. Tizenkét év múlva pedig egy vakrandevún, már Amerikában találkoznak, és azóta is boldog házaspárként élnek. Oprah Winfrey, ismert amerikai televíziós személyiség ezt korábban a "mindenkori legnagyobb szerelmi történetként" konferálta fel a műsorában. Amerikai holokausztkutatók azonban bebizonyították, hogy a történet eleje nem történhetett így, aminek következtében a Berkley Books, a Penguin-csoport része, lefújta Herman Rosenblat Angyal a kerítésnél (Angel at the Fence) című memoárjának februárra tervezett megjelentetését. A visszavonuló nem érinti a műből készülő filmet, amelyet fikcióként próbálnak majd eladni, a Floridában élő Rosenblat pedig a bevétel őt illető részét holokauszttúlélők javára ajánlja fel.

Már a Rosenblat kéziratos sorait fésülgető Susanna Margolis is túl szépnek találta a megismerkedés történetét, de túltette magát ezen. Kenneth Waltzert, a Michigani Állami Egyetem holokausztkutatóját viszont a kerítésmotívum nem hagyta nyugodni, különösen, hogy korábban éppen a Rosenblattal együtt Lengyelországból Buchenwaldba deportáltakkal készített interjúkat. Mint kimutatta, a schliebeni altáborban egyetlen ilyen kerítés jöhetett volna szóba, ám annak túloldalán is az SS-ek barakkjai voltak. Sőt Roma Radzicki, akivel Rosenblat nemrég ünnepelhette ötvenedik házassági évfordulóját, szüleivel és nővéreivel együtt a tábortól több száz kilométerre rejtőzködött, amint az interneten is hozzáférhető adatokból a kutató megtudta.

A mind nagyobb nyomás alatt az ügynökének is csalódást okozó Rosenblat is megtört, és elismerte: a történetben minden más stimmel, de a kerítésen átdobált almák nem. - Boldogságot akartam hozni az embereknek, emlékeztetni őket, hogy ne gyűlöljenek, hanem szeressenek, és legyenek türelmesek mindenkivel szemben... Az vezérelt, hogy jót tegyek a világban. Álmaimban Roma mindig almákat dobál majd, de most már tudom, ez csak álom - közölte. A The New York Timesnak nyilatkozó Deborah Lipstadt, az Emory Egyetem modern zsidó tanulmányának professzora - aki egyébként alperesként szerepet játszott korábban abban, hogy holokauszttagadóként bíróság ítélte el David Irving brit történészt - úgy véli: a tények szörnyűek, elég ezeket bemutatni, "nincs szükség a kiszínezésükre, a felnagyításukra".

Az év elején a 90-es évek egyik történelmi bestselleréről, a Túlélni a farkasok köztről (Survivre avec les loups) bizonyosodott be: kitaláció. A több millió példányban, tizennyolc nyelvre lefordítva elkelt műben a belga Misha Defonseca azt mesélte el, hogyan üldözték családját a nácik zsidóságuk miatt, s miként menekült meg kislányként ő maga, erdőkben bolyongva, az erdei állatok között lelve menedékre. Miután azonban a brüsszeli Le Soir már megingatta a gyenge lábakon álló életrajzi tényeket, "Misha Defonseca" elismerte: valójában Monique De Wael a neve, az állítólagos történet idején nem hét-, hanem négyéves volt, továbbá családját nem zsidóságuk miatt üldözték (keresztények voltak), hanem azért, mert részt vettek az ellenállásban. Beismerése után két nappal az is kiderült: apját nem ismerték el később ellenállónak, mert feladta társait a Gestapónak. - Végül mindent összekevertem. Néha magam sem tudom, mi történt meg valóban, és mi csak a belső világomban. Bocsánatot kérek mindazoktól, akik úgy érzik, becsaptam őket - közölte a 71 éves De Wael asszony.