Túlvilági látogatóközpont
Pécsett korábban is látogatható volt már több ókori sírépítmény is, külön-külön. De a Cella Septichora, a hétkaréjos kápolna maradványa csak tavaly, az ókeresztény látogatóközpont megnyitásával vált megtekinthetővé. Ez az egyik legjelentősebb pannóniai szakrális építmény, feltárása 1938-ban meg is történt, utána azonban visszatemették. Újbóli feltárás után került végre a közönség elé. Hajója húsz méter hosszú, hétöblű vastag falai néhol két méter magasságban fennmaradtak. Ódon nyerseségük illik a védőépítmény hideg, vas és üveg modernségéhez. Ez a látogatóközpont centruma, mely az utcaszintről is látszik egy járható üvegtetőn keresztül, s e térből, mint egy nagy aulából indulnak a föld alatti folyosók a távolabbi kripták felé.
Az ókori Sopianaéban ugyan nem kazamatákban temetkeztek a keresztények, e folyosókon sétálva mégis úgy érezzük, mintha azokban járnánk. A látogatóközpont lényege az alászállás élménye, az alvilági bolyongás, s ehhez egy rendszerbe kapcsolták a korábban különálló sírhelyeket. A "labirintus" egyik ágán a Péter-Pál sírkamra környékére jutunk. Több IV. századi kripta maradványa is áll itt. Így például a nyolcszögű sírkápolna, vagy az a sírkamra, amelyben a 2004-es feltáráskor belülről kifestett kőkoporsót és lehullott freskótöredékeket találtak. A romok közt acélrácsozatú (tehát átlátható), függesztett gyalogjáró lebeg át. Praktikusnak és elegánsnak tűnik ez az ipari jellegű megoldás, amely józan, hideg kényelmet biztosít, s hagyja érvényesülni az ókori falakat.
Köztük az egyik legépebb és legszebb építmény a belül bibliai jelenetekkel díszített Péter-Pál kripta, amelyet már az 1700-as években felfedeztek. Most alá is ereszkedhetünk egy acél csigalépcsőn, és tökéletesen beláthatunk a belsejébe a padlót helyettesítő üveglapon át. Ez a megoldás emlékeztet a Korsós sírkamránál a nyolcvanas években már sikerrel alkalmazott üvegfalas bemutatásra (ott nem a padló készült üvegből, hanem a boltozat, amelyen át szépen látszik a sírkamra falainak Paradicsomkert-ornamentikája).
A labirintus másik ága éppen ehhez (a fő motívumáról) "Korsósnak" nevezett kamrához vezet. E járatban viszont nem az ipari modernség az érdekes, hanem hogy milyen szépen illeszkedik a rendszerbe a korábbi várplébániából megmaradt, borpince hangulatú, régi folyosó. B. Soós Klára tervének erénye a régebbi, jó megoldások átvétele, beolvasztása az új együttesbe; megérdemelten kapta meg tavaly "Az év belsőépítésze" díjat ezért a munkájáért.
Természetesen a modern látogatóközpont nem érinti a pécsi világörökségi területen található ókeresztény temető mind a 16 sírépítményét. A Szent István téren lévő "mauzóleum" például, melynek kriptája értékes falfestményeket (köztük Pannóniában egyedül innen ismert Krisztus-ábrázolást) rejt, ma is külön látogatható. Viszont egyszer talán egy újabb folyosó végén része lehet a földalatti labirintusnak a székesegyház nyugati sarkánál 1922-ben előkerült Cella Trichora is, amelynek bemutatása még várat magára.
A vendégek többsége így is elégedetten távozik. Bozóky Anita, a látogatóközpont ügyvezető igazgatója szerint tavaly egy felmérésben a közönség 48 százaléka úgy nyilatkozott, hogy rendkívüli élményben volt része. A látványosság slusszpoénja egyébként épp távozáskor élvezhető. Ekkor ugyanis az üvegbeton kaput átvilágítja a kívülről bejövő fény, s a kint állók alakjai valódi árnyékvilágként hatnak.
