A munkamániás
A Magyar Televízió ebbõl az alkalomból több korábbi munkáját is sugározza a másodéves filmmûvészeti fõiskolás korában már oberhauseni nagydíjat nyert mûvésznek, aki többek között a Podmaniczky-díj, a Pro Urbe Budapest és az Europa Nostra örökségvédelmi díj tulajdonosa is egyben.
A közösségi munkamániás (magát nevezte így) Ráday hol Erdélyben barangol, hol egy ottani „szentföldi” templomot keres fel Gelencén, hol meg az 1848–49-es szabadságharc, és az azt követõ emigráció emlékhelyeit keresi itthon és külföldön. Ezt a sorozatot Katona Tamás és Csorba László történészekkel közösen készítette.
Az Unokáink sem fogják látni címû sorozatban, amely lassan harminc éve az MTV állandó mûsora, Ráday egyebek mellett ellátogatott a felújítás alatt álló Szabadság hídhoz, a budai Vár Szentháromság-szobrához, bemutatta a szegedi Reök-palotát, az egri zsinagógát, a pécsi Zsolnay emlékeket, illetve a Tolna megyei Závod falusi portáit. Bemutatott templomokat, kastélyokat és síremlékeket. De körbevezette a nézõket az MTV-nek (még) otthont adó volt Tõzsdepalotában, és megmutatta nekik Táncsics egykori börtönét is a Várban. Ráday jóvoltából láthattunk hazai szélmalmokat, víztornyokat és értékes moziépületeket is.
A több száznyi adásánál tartó Unokáink sem fogják látni címû városvédõ mûsor alcíme Pallasz Athéné lándzsájával függ össze. Mint egyszer Ráday elmondta, mûemlékvédõ szakemberektõl hallotta: idõnként barbár rongálók ellopják a városvédõ istennõ kezébõl a lándzsát. A görög istennõ városvédõ szimbólum, ezért egyben a mûsor jelképe is. Ráday Mihály sorozata elõször 1980 elején volt látható az MTV képernyõjén a Terefere címû szórakoztató magazin betétmûsoraként. Pallasz Athéné várbéli szobrát idõközben többször felújították, s az Unokáink sem fogják látni-sorozat pedig – reméljük – rendületlenül folytatódik.
Ráday még 1982–83 fordulóján létrehozta a Városvédõ Egyesületet, 1986-ban a Város- és Faluvédõk Szövetségét, a rendszerváltáskor a Nemzeti Panteon Alapítványt (mellyel tatarozták Kossuth mauzóleumát és a szecessziós Schmiedl-sírboltot – például). Tizenhét éven át volt a Fõvárosi Közgyûlés tagja, négy éven át parlamenti képviselõ, és ma is dolgozik „külsõs tagként” az általa még 1989-ben kitalált budapesti Városképvédelmi Bizottságban.
Az Unokáink sem fogják látni-sorozat készítése mellett jutott ideje megszervezni Rádaynak az Andrássy út kandelábereinek és a Lánchíd, valamint az Alagút címereinek cseréjét, a Clark Ádám téri mozaikcímer helyreállítását is. Ráday indította el Róth Miksa egykori házának emlékházzá, múzeummá alakítását.
Mint magáról mondja, ott volt minden „kilométerkõnél”: így az utcanév- és házszámtáblák tartalmi és formai meghatározásánál, a megmaradt Matart-telefonfülkék vagy a Beetz-féle „zöld villamosok” megõrzésénél, illetve újragyártásánál, de harcol a hagyományos postaládákért is. Ráday ott volt a vidám parki körhinta felújításánál, a Centrál Kávéház és a Gresham Palota újjáépítésénél. Részt vett az Illés-kút és az Epreskerti Kálvária újjáépítésében, a „Nagy Budapest Törzsasztal” megalapításában Török Andrásssal, Saly Noémival és Gerle Jánossal, és Buza Péterrel a Budapest folyóirat újraélesztésében. N. Kósa Judittal közösen Jelenetek a pesti utcán címmel írt könyvet 1998-ban.
Ráday Mihály több kiváló tévéfilm, tévéjáték operatõre is volt egyben. (Egyik ilyen kedvencem a Keménykalap és krumpliorr). Nemrég láthatták a nézõk az 1980-ban készült A különcöt, amelyet Illyés Gyula írt, a rendezõ pedig Vámos László volt.
A film Teleki László politikusról szól, aki az 1848-as szabadságharc idején Magyarország párizsi követe volt, a forradalom leverése után emigrációban élt Kossuthékkal. Ebbõl a hátrányos helyzetbõl is szervezkedett a Habsburg-ház ellen. A különcben olyan kiváló mûvészek játszottak, mint Sinkovits Imre, Pécsi Ildikó, Szilágyi Tibor, Benedek Miklós és Solti Bertalan.
1980-ban készült a Vereség címû tévéjáték, amelyet Kapás Dezsõ írt, a rendezõ pedig Várkonyi Gábor volt. 1954. július 4-én az üzem dolgozói kirándulnak a folyó mellé, hogy „a kollektíva tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz”. Délután a rádión hallgatják a Magyarország–NSZK labdarúgó világbajnoki döntõt. A kirándulók átélik a nemzeti gyászt, és azonnal levezetik indulatukat… A szereplõk között láthatjuk Csomós Marit, Kállai Ferencet, Margitai Ágit, Pásztor Erzsit, Kishonti Ildikót, Szigeti Andrást, Tábori Nórát és Szacsvay Lászlót.
A Moliére Tudós nõk-jébõl készült tévéjátékban a dramaturg Mészöly Dezsõ volt, a rendezõ pedig Vámos László. A fõszereplõk: Ruttkai Éva, Ráday Imre, Békés Rita, Garas Dezsõ, Kútvölgyi Erzsébet.
Nemrég az M1-en láthattuk az Iparmûvészeti Múzeum címû ismeretterjesztõ filmet, amelynek rendezõ-operatõre Ráday Mihály volt. Ugyancsak vetítették a Mednyánszky címû tévéfilmet, amelyet Szõnyi G. Sándor rendezett. A szereplõk: Horváth Sándor, Bálint András, Bodnár Erika, Miklósy György, Gyõry Franciska, Andorai Péter, Kovács Mária, Márkus László és Temessy Hédi. (Az operatõr Ráday ezt tartja talán a legszebb munkájának…) Aztán jövõre még jó néhány tévéjátékot (Bánk bán, Az elnökasszony, A denevér, a Glória, a Nero, a véres költõ, a Tigrisugrás, a Kisfiúk és nagyfiúk) újból mûsorra tûz az MTV.
Amikor még más volt a televíziózás, mint manapság, sorban készültek a klasszikusok mûveinek televíziós feldolgozásai, s írtak a tévének olyan kortárs szerzõk, mint Örkény, Moldova, Galgóczy Erzsébet, Karinthy Ferenc, Vámos Miklós, Müller Péter is – mondja Ráday. Amikor még voltak hazai tévés fesztiválok, nyertek az operatõr Ráday munkái Veszprémben, s többször díjazták – rendezõként is – a Miskolci filmfesztiválokon. Készített riportokat A Hétnek, sorozatot Nagyváradról, izraeli magyarok és külföldre szakadt magyar vendéglõsök történetérõl, Kínáról és a Wekerle-teleprõl és „A világ metrói”-ról. Büszke arra, hogy a „déli harangszó” mindennap ismételt 60 másodperce is az õ munkája…
Tehát Ráday Mihály nem „csupán” városvédõ. Szerencse, hogy a hazai televíziózás elsõ évtizedeiben olyan filmeket is alkotott, amelyek bemutatása annak idején a kulturális élet fontos eseményének számított. És ma is, tévéjátékokban ínséges idõkben is újra élvezhetõk.