A munkamániás

Negy­ven éve dol­go­zik a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­ban a Kos­suth-, il­let­ve Ba­lázs Bé­la-dí­jas ope­ra­tőr, ren­de­ző, szer­kesz­tő, mű­sor­ve­ze­tő és vá­ros­vé­dő Rá­day Mi­hály (66). Rá­day a mű­vész­tör­té­né­szi, ope­ra­tő­ri és film­ren­de­zői dip­lo­ma után 1968-ban ke­rült a Sza­bad­ság té­ri szék­ház­ba.

A Ma­gyar Te­le­ví­zió eb­bõl az al­ka­lom­ból több ko­ráb­bi mun­ká­ját is su­gá­roz­za a má­sod­éves film­mû­vésze­ti fõ­is­ko­lás ko­rá­ban már oberhauseni nagy­díjat nyert mû­vész­nek, aki töb­bek kö­zött a Podmaniczky-díj, a Pro Urbe Bu­da­pest és az Europa Nostra örök­ség­vé­del­mi díj tu­laj­do­no­sa is egy­ben.

A kö­zös­sé­gi mun­ka­má­ni­ás (ma­gát ne­vez­te így) Rá­day hol Er­dély­ben ba­ran­gol, hol egy ot­ta­ni „szent­föl­di” temp­lo­mot ke­res fel Gelencén, hol meg az 1848–49-es sza­bad­ság­harc, és az azt kö­ve­tõ emig­rá­ció em­lék­he­lye­it ke­re­si itt­hon és kül­föld­ön. Ezt a so­ro­za­tot Ka­to­na Ta­más és Csor­ba Lász­ló tör­té­né­szek­kel kö­zö­sen ké­szí­tet­te.

Az Uno­ká­ink sem fog­ják lát­ni cí­mû so­ro­zat­ban, amely las­san har­minc éve az MTV ál­lan­dó mû­so­ra, Rá­day egye­bek mel­lett el­lá­to­ga­tott a fel­újí­tás alatt ál­ló Sza­bad­ság híd­hoz, a bu­dai Vár Szent­há­rom­ság-szob­rá­hoz, be­mu­tat­ta a sze­ge­di Reök-palotát, az eg­ri zsi­na­gó­gát, a pé­csi Zsolnay em­lé­ke­ket, il­let­ve a Tol­na me­gyei Závod fa­lu­si por­tá­it. Be­mu­ta­tott temp­lo­mo­kat, kas­té­lyo­kat és sír­em­lé­ke­ket. De kör­be­ve­zet­te a né­zõ­ket az MTV-nek (még) ott­hont adó volt Tõzs­de­pa­lo­tá­ban, és meg­mu­tat­ta ne­kik Tán­csics egy­ko­ri bör­tö­nét is a Vár­ban. Rá­day jó­vol­tá­ból lát­hat­tunk ha­zai szél­mal­mo­kat, víz­tor­nyo­kat és ér­té­kes moziépületeket is.

A több száz­nyi adá­sá­nál tar­tó Uno­ká­ink sem fog­ják lát­ni cí­mû vá­ros­vé­dõ mû­sor al­cí­me Pallasz Athé­né lán­dzsá­já­val függ ös­­sze. Mint egy­szer Rá­day el­mond­ta, mû­em­lék­vé­dõ szak­em­be­rek­tõl hal­lot­ta: idõn­ként bar­bár ron­gá­lók el­lop­ják a vá­ros­vé­dõ is­ten­nõ ke­zé­bõl a lán­dzsát. A gö­rög is­ten­nõ vá­ros­vé­dõ szim­bó­lum, ezért egy­ben a mû­sor jel­ké­pe is. Rá­day Mi­hály so­ro­za­ta elõ­ször 1980 ele­jén volt lát­ha­tó az MTV kép­er­nyõ­jén a Te­re­fe­re cí­mû szó­ra­koz­ta­tó ma­ga­zin betét­mû­so­ra­ként. Pallasz Athé­né vár­bé­li szob­rát idõ­köz­ben több­ször fel­újí­tot­ták, s az Uno­ká­ink sem fog­ják lát­ni-so­ro­zat pe­dig – re­mél­jük – ren­dü­let­le­nül foly­ta­tó­dik.

Rá­day még 1982–83 for­du­ló­ján lét­re­hoz­ta a Vá­ros­vé­dõ Egye­sü­le­tet, 1986-ban a Vá­ros- és Fa­lu­védõk Szö­vet­sé­gét, a rend­szer­vál­tás­kor a Nem­ze­ti Pan­te­on Ala­pít­ványt (mel­­lyel ta­ta­roz­ták Kos­suth ma­u­zó­le­u­mát és a sze­ces­­szi­ós Schmiedl-sírboltot – pél­dá­ul). Ti­zen­hét éven át volt a Fõ­vá­ro­si Köz­gyû­lés tag­ja, négy éven át par­la­men­ti kép­vi­se­lõ, és ma is dol­go­zik „kül­sõs tag­ként” az ál­ta­la még 1989-ben ki­ta­lált bu­da­pes­ti Vá­ros­kép­vé­del­mi Bi­zott­ság­ban.

Az Uno­ká­ink sem fog­ják lát­ni-so­ro­zat ké­szí­té­se mel­lett ju­tott ide­je meg­szer­vez­ni Rá­day­nak az Andrássy út kan­de­lá­be­re­i­nek és a Lánc­híd, va­la­mint az Alag­út cí­me­re­i­nek cse­ré­jét, a Clark Ádám té­ri mo­za­ik­cí­mer hely­re­ál­lí­tá­sát is. Rá­day in­dí­tot­ta el Róth Mik­sa egy­ko­ri há­zá­nak em­lék­ház­zá, mú­zeum­má ala­kí­tá­sát.

Mint ma­gá­ról mond­ja, ott volt min­den „ki­lo­mé­ter­kõ­nél”: így az ut­ca­név- és ház­szám­táb­lák tar­tal­mi és for­mai meg­ha­tá­ro­zá­sá­nál, a meg­ma­radt Matart-telefonfülkék vagy a Beetz-féle „zöld vil­la­mo­sok” meg­õr­zé­sé­nél, il­let­ve új­ra­gyár­tá­sá­nál, de har­col a ha­gyo­má­nyos pos­ta­lá­dá­kért is. Rá­day ott volt a vi­dám par­ki kör­hin­ta fel­újí­tá­sá­nál, a Centrál Ká­vé­ház és a Gre­sham Pa­lo­ta új­já­épí­té­sé­nél. Részt vett az Il­lés-kút és az Ep­res­ker­ti Kál­vá­ria új­já­épí­té­sé­ben, a „Nagy Bu­da­pest Törzs­asz­tal” meg­ala­pí­tá­sá­ban Tö­rök Andrásssal, Saly No­é­mi­val és Ger­le Já­nos­sal, és Buza Pé­ter­rel a Bu­da­pest fo­lyó­irat új­ra­élesz­té­sé­ben.  N. Kósa Ju­dit­tal kö­zö­sen Je­le­ne­tek a  pes­ti ut­cán cím­mel írt köny­vet  1998-ban.

Rá­day Mi­hály több ki­vá­ló té­vé­film, té­vé­já­ték ope­ra­tõ­re is volt egy­ben. (Egyik ilyen ked­ven­cem a Ke­mény­ka­lap és krump­li­orr). Nem­rég lát­hat­ták a né­zõk az 1980-ban ké­szült A kü­lön­cöt, ame­lyet Il­­lyés Gyu­la írt, a ren­de­zõ pe­dig Vá­mos Lász­ló volt.

A film Te­le­ki Lász­ló po­li­ti­kus­ról szól, aki az 1848-as sza­bad­ság­harc ide­jén Ma­gyar­or­szág pá­ri­zsi kö­ve­te volt, a for­ra­da­lom le­ve­ré­se után emig­rá­ci­ó­ban élt Kossuthékkal. Eb­bõl a hát­rá­nyos hely­zet­bõl is szer­vez­ke­dett a Habs­burg-ház el­len. A kü­lönc­ben olyan ki­vá­ló mû­vé­szek ját­szot­tak, mint Sinkovits Im­re, Pé­csi Il­di­kó, Szil­ágyi Ti­bor, Be­ne­dek Mik­lós és Sol­ti Ber­ta­lan.

1980-ban ké­szült a Ve­re­ség cí­mû té­vé­já­ték, ame­lyet Ka­pás De­zsõ írt, a ren­de­zõ pe­dig Várkonyi Gá­bor volt. 1954. jú­li­us 4-én az üzem dol­go­zói ki­rán­dul­nak a fo­lyó mel­lé, hogy „a kol­lek­tí­va tag­jai kö­ze­lebb ke­rül­je­nek egy­más­hoz”. Dél­után a rá­di­ón hall­gat­ják a Ma­gyar­or­szág–NSZK lab­da­rú­gó vi­lág­baj­no­ki dön­tõt. A ki­rán­du­lók át­élik a nem­ze­ti gyászt, és azon­nal le­ve­ze­tik indulatukat… A sze­rep­lõk kö­zött lát­hat­juk Cso­mós Ma­rit, Kál­lai Fe­ren­cet, Margitai Ágit, Pász­tor Er­zsit, Kishonti Il­di­kót, Szi­ge­ti And­rást, Tá­bo­ri Nó­rát és Szacsvay Lász­lót.

A Moliére Tu­dós nõk-jébõl ké­szült té­vé­já­ték­ban a dra­ma­turg Mé­szöly De­zsõ volt, a ren­de­zõ pe­dig Vá­mos Lász­ló. A fõ­sze­rep­lõk: Ruttkai Éva, Rá­day Im­re, Bé­kés Ri­ta, Ga­ras De­zsõ, Kút­völ­gyi Er­zsé­bet.

Nem­rég az M1-en lát­hat­tuk az Ipar­mû­vé­sze­ti Mú­ze­um cí­mû is­me­ret­ter­jesz­tõ fil­met, amely­nek ren­de­zõ-ope­ra­tõ­re Rá­day Mi­hály volt. Ugyan­csak ve­tí­tet­ték a Mednyánszky cí­mû té­vé­fil­met, ame­lyet Szõnyi G. Sán­dor ren­de­zett. A sze­rep­lõk: Hor­váth Sán­dor, Bá­lint And­rás, Bod­nár Eri­ka, Miklósy György, Gyõry Fran­cis­ka, Andorai Pé­ter, Ko­vács Mária, Már­kus Lász­ló és Temessy Hé­di. (Az ope­ra­tõr Rá­day ezt tart­ja ta­lán a leg­szebb munkájának…) Aztán jö­võ­re még jó né­hány té­vé­já­té­kot (Bánk bán, Az elnökasszony, A de­ne­vér, a Gló­ria, a Nero, a vé­res köl­tõ, a Tig­ris­ug­rás, a Kis­fi­úk és nagy­fi­úk) új­ból mû­sor­ra tûz az MTV.

Ami­kor még más volt a te­le­ví­zi­ó­zás, mint ma­nap­ság, sor­ban ké­szül­tek a klas­­szi­ku­sok mû­ve­i­nek te­le­ví­zi­ós fel­dol­go­zá­sai, s ír­tak a té­vé­nek olyan kor­társ szer­zõk, mint Ör­kény, Moldova, Galgóczy Er­zsé­bet, Ka­rin­thy Fe­renc, Vá­mos Mik­lós, Müller Pé­ter is – mond­ja Rá­day. Ami­kor még vol­tak ha­zai té­vés fesz­ti­vá­lok, nyer­tek az ope­ra­tõr Rá­day mun­kái Veszp­rém­ben, s több­ször dí­jaz­ták – ren­de­zõ­ként is – a Mis­kol­ci film­fesz­ti­vá­lo­kon. Ké­szí­tett ri­por­to­kat A Hét­nek, so­ro­za­tot Nagy­vá­rad­ról, iz­ra­e­li ma­gya­rok és kül­föld­re sza­kadt ma­gyar ven­dég­lõ­sök tör­té­ne­té­rõl, Kí­ná­ról és a Wekerle-teleprõl és „A vi­lág met­rói”-ról. Büsz­ke ar­ra, hogy a „dé­li harang­szó” min­den­nap is­mé­telt 60 má­sod­per­ce is az õ munkája…

Te­hát Rá­day Mi­hály nem „csu­pán” vá­ros­vé­dõ. Sze­ren­cse, hogy a ha­zai te­le­ví­zi­ó­zás el­sõ év­ti­ze­de­i­ben olyan fil­me­ket is al­ko­tott, ame­lyek be­mu­ta­tá­sa an­nak ide­jén a kul­tu­rá­lis élet fon­tos ese­mé­nyé­nek szá­mí­tott. És ma is, té­vé­já­té­kok­ban ín­sé­ges idõk­ben is új­ra él­vez­he­tõk.

Ráday Mihály
Ráday Mihály
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.