Aztán a Tinta Könyvkiadó igazgatója, Kiss Gábor rábeszélte egy, a tárgyat részletesen bemutató, több száz oldalas munka megírására.

- A kutatók némelyike úgy véli - magyarázza Litovkina -, hogy a ma élő közmondások már létező, szájhagyomány útján terjedő bölcsességként kerültek a bibliai szövegekbe. Mások azt tartják, hogy egy-egy ókori bölcseleti iskola az ősforrás. És vannak kollégáim, akik a közmondások, szólások zömét a különféle Biblia-részek alkotóinak tulajdonítják. Úgy gondolom, mindhárom feltevésben van igazság.

Az pedig bizonyos, hogy a Biblia - jellegénél fogva - természetes tárháza az egymondatos bölcsességeknek, a társadalom együttélési, viselkedési normáinak.

S mert magyar fordításai már a XVI. századtól szép számban vannak, volt elég idő arra, hogy sok frappáns mondata közmondássá váljon.

Litovkina hozzáteszi, hogy ez nem magyar sajátosság, sok bibliai közmondás Európa legtöbb nyelvében megtalálható. Ha nem is pontosan ugyanúgy. Az angolban gyakori A leopárd nem változtatja a foltjait benne van ugyan Károli Gáspár nevezetes vizsolyi bibliájában is (ekképpen: "Elváltoztathatja-e a bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát?"), de nálunk nem terjedt el széles körben, inkább a tartalmilag azonos latinból vett A vér nem válik vízzé járja. Körülbelül félszáz európai nyelvben megvan a Bibliában több mint féltucatszor előforduló Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Az oroszban például így: Ne áss a másiknak vermet, mert magad fogsz beleesni.

És a magyarban is vannak változatok. Litovkina 2005-ben megjelent Magyar közmondástára szerint Heltai Gáspár egyik fabulájában azzal a formával találkozunk, hogy Aki a más ember lovának vermet ás: az önnen lovának nyaka szakad belé.

A kutató megjegyzi, hogy a bibliai szöveg néha megváltozott formában válik közmondássá. A nálunk Aki nem dolgozik, ne is egyék formájú közmondás bibliai őse ez: Aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Egy közmondás népszerűségét az is bizonyítja, hogy hány elferdített, parodizált változata van (olykor kétszáznál is több). Például: Aki másnak vermet ás, az a sírásó. Vagy: Aki másnak vermet ás - egyúttal fel is jelenti. Nem ritka két különféle közmondás összerakása sem: Nem az a legény, aki üt, hanem aki másnak vermet ás.

Meglepő, de a Biblia több szálból összeszerkesztett voltából érthető, hogy nemegyszer egymásnak ellentmondó "igazságok" feszülnek egymásnak. A "szemet szemért, fogat fogért" - más változataiban "törést törésért", "kezet kézért", "lábat lábért", "lelket lélekért" - gondolattal perel az Aki arcul üt téged jobbfelől, fordítsd feléje a másik orcádat vagy a Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat tanács.

A közmondások - legyenek bár bibliai vagy más eredetűek - nemcsak tömörítik sok-sok nemzedék élettapasztalatát, különféle közösségek kialakította normarendszerét, hanem tömöríthetnek, színesíthetnek mai mondandókat is. Litovkina szerint egyebeken kívül ez magyarázza, hogy egyre gyakrabban hangzanak el parlamenti felszólalásokban. Igaz, ma már - a Szentírást aktívan ismerő XIX. századdal és a XX. század elejével ellentétben - a szónokoknak nemegyszer hozzá kell tenniük, hogy példájuk a Bibliából való.