Mint onager a pusztában

Neve: dr. Asad Rashid Iedan. Kora: 55 év. Állampolgársága: svéd. Családi állapota: nős, felesége Tálas Ágnes, gyerekei: Zahid (21), Rashid (19) és Diana (8). Foglalkozása: a malmői Mezopotámia Színház igazgatója.

Ha leesel a létráról, ne siránkozz. Örülj neki! Ugyanis, ha nem örülnél, akkor is leestél volna. Így lehetne zanzásítani "reáloptimizmusát". Ez segítette át sorsa zűrzavarán. Boldog családapa, remek munkája van. Elismert kultúrbálvány. A semmiből alkotott csodát. Zseniális színész, kiváló rendező, karizmatikus vezető. Hogy nem sikerült Irakba hazatérnie? "A régi álmok arra valók, hogy megmosolyogjuk és elfelejtsük őket."

Asad Rashid Iedan színháza svédül már játszotta, most arabul próbálja a Bösendorfert
Asad Rashid Iedan színháza svédül már játszotta, most arabul próbálja a Bösendorfert

Az iraki Suwayraban jött a világra, Bagdadban végezte a színművészeti egyetemet, Budapesten doktorált színháztudományból, ma egy svédországi színház igazgatója. Már ennyi is elég lenne, hogy az ember felkapja a fejét. Az út azonban, amely ide vezetett, még különösebb.

Nagycsaládban született, mesebeli legkisebb - tizenkettedik - gyerekként. Apja terménykereskedő volt, és nem az volt az álma, hogy a fia "komédiás" legyen. Volt is ebből botrány elég, de amikor meglátta őt Macbethként a bagdadi Nemzeti Színház színpadán, már nagyon büszke volt rá. A fiatal színészsztár élhette volna a gondtalanok életét, de ő politizálni kezdett a demokratikus jogokat követelők táborában, amit Szaddám diktatúrája nem tolerált. Az apja lefizette a bírót, kiszabadult. Kitört az iraki-iráni háború, behívták, nem vonult be, megint elvitték. Most már a családnak kellett összefognia, hogy kiszabadítsák, emelkedtek a tarifák... Menekülnie kellett, mint minden katonaszökevénynek. Gyalog és stoppal kelt át a sivatagon. Több mint ezer kilométert ment bujkálva, néha étlen-szomjan. Hitte, ő is olyan, mint az onager, a sivatagi vadszamár, kicsi, sovány, nyüves jószág, de mindent kibír. Néhány dollárral a zsebében átszökött a kuvaiti határon.

Útlevele nem volt, csak egy halálos ítélete. Ez volt az öszszes "holmija". Nekivágott a semminek. Akikre számított, cserbenhagyták, vadidegenek segítették. Próbálkozott a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Szíriában, Angliában, Ausztriában és Libanonban, de nem jött össze semmi. Egyetlen álma volt: bekerülni bárhol egy bármilyen színházba. S megtörtént a csoda! Magyarország engedélyt adott rá, hogy önköltséges aspiránsként ledoktorálhasson színháztudományból. Először magyarul kellett megtanulnia, aztán minden ment, mint a karikacsapás. Ledoktorált, megismerkedett Ágnessel. Háromszor vette feleségül! A nőtlenségét igazoló papírok híján - Irakból hiába várt ilyet - először a barátaik előtt fogadtak örök hűséget egymásnak, aztán a líbiai követség imámja előtt, végül egy kis turpissággal a magyar anyakönyvvezetőnél. Ekkor a fiuk már járni tanult, ő pedig tanári katedrát kapott az algíri egyetemen.

Három évig tanított Algírban, de amikor a megerősödött vallási mozgalom politikusai ellepték az önkormányzatot, nem volt maradása, visszaköltöztek Magyarországra, majd tovább, Svédországba. Megint nyelvtanulás, alapozás. A nyelvvizsgák letétele után a malmői önkormányzatnál kapott gyakornoki munkát, a bevándorlók kultúrájával foglalkozó osztályon. Jött a szamárlétra, majd egy közös ötlet: Svédországban legalább félmillió arab anyanyelvű bevándorló él. Egy többnyelvű állami színház nagyban segíthetné az integrációjukat... Aztán már "csak" a szervezés volt hátra. Megkapták a MAF színházat, az állami dotációt, összeállt a társulat is, dr. Asad Rashid Iedan lett a kinevezett igazgatója.

Az első premier 1997-ben A szomszéd kertje mindig zöldebb volt, ezt Mrozek Emigránsokja követte, majd a Magánzónő Dario Fótól. A Mezopotámia repertoárszínház, évi két premierrel, Malmőben átlagosan harminc-negyven előadással. Játszanak Stockholmban, Göteborgban, Lundban, Helsingborgban és külföldön, Dániában, Németországban, Egyiptomban és Tunéziában. Színházi fesztiválokon vesznek részt, még az iraki kultuszminisztérium is folyamatosan hívja őket, de ennek a felelősségét nem vállalják, mert a társulat ismét céltáblává válhatna, mint 2007-ben, amikor Faruk M darabját, a Tanút mutatták be a bagdadi Nemzeti Színházban. Dr. Iedan négyszer járt Irakban Szaddám bukása óta, de ma már tudja, hogy Irak már nem az az ország, amilyen az "övé" volt. Nem mondták ki, de érzi, hogy idegennek tartják.

A Teater Mesopotamien nem sznobszínház, ahová kirittyentve jár unatkozni a felső tízezer, hanem népszínház. A közönség java fiatalokból áll. Több előadásuk született klasszikusok átirataiból: August Strindberg, Shakespeare, Boris Vian műveiből, de játszották Karinthy Ferenc Bösendorferjét is, svédül - most van előkészületben arabul is. A bevándorlók életében izzóan van jelen az idegenbeli egyedüllét, az elszigeteltség érzése, mi több, a mindent elárasztó internetes magány tömeges életforma lett. Kell ennél komolyabb apropó?

Asad Iedan már nem politizál. Ahogy teltek-múltak az évek, és egyre jobban átlátott a politikán, fokozatosan utálta meg. A dániai Mohamed-karikatúra botrányáról szóló gondolatai azonban szállóigévé váltak: "A sajtószabadságnak sajnos nagyon elmosódottak a határai, de az emberi hülyeségnek nem."

Gyerekei egyébként csak egy-két szót tudnak arabul. A család nyelve a magyar. És nyaralni is mindig Dunakeszire járnak.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.