Posztumusz társszerzőség
A különlegesnél is különlegesebb Hundertwasser Házat Bécs harmadik kerületében ugyanis Hundertwasser-Krawina Házra keresztelik át. Legalábbis így döntött a bécsi cégbíróság, amelyhez a még 2001-ben elkezdődött huzavona nyomán került a különös ügy.
Friedensreich Hundertwasser (eredeti nevén Friedrich Stowasser) 1979-ben kapta meg a lehetőséget Bécs városától, hogy megépítse álmai épületét - amely egyesíti szenvedélyesen hirdetett eszméit. Vagyis benne lehetett az általa propagált természetes körforgás - egészen a "humuszvécéig" -, drága bioalapanyagból készülhetett, lehettek ferdék a falai, hepehupás a padlózata, zöldellhetett a háztető, beépülhetett a házba a természet, s elveihez híven tilos volt a környezetben egyetlen fát is kivágni.
Azonban, bár Hundertwasser rendelkezett a tervezéshez szükséges képességekkel, az ausztriai építési törvény képesítést ír elő, így a művész csakis diplomás építésszel együttműködve valósíthatta meg az álmot. Josef Krawina a mester útmutatásai alapján elkészítette a terveket, elvégezte a számításokat, megteremtette a gépészeti és statikai feltételeket, hogy aztán némi nézeteltérés után - a Bio-Vár 1985-ös avatását be sem várva - kiszálljon a projektből.
A mű minden várakozást felülmúlt. Városi tulajdonban lévő bérlakóházról van szó, amellyel átellenben - ugyanolyan bohókás, sokféle stílusjeggyel és harsány színekkel figyelmet keltő - bolt kínálja a házat, illetve annak részleteit ábrázoló többnyire giccses, kisebb részben elfogadhatóbb emléktárgyakat. A bevétel mesés, a házat folyamatosan látogatják a turisták. Hundertwasser halála után Krawina egyszer csak előállt igényeivel, amely a bolt haszonrészesedésére is vonatkozott. Ilyesmiről az eredeti szerződésekben szó sem volt, de arról sem, hogy évente jó hétmillió eurós lesz az átlagbevétel. Igaz, a keresetben a hangsúlyt a morális kártérítésre, vagyis építészi munkájának nevesítésére helyezte.
Ez az, ami az építészkamarát is lelkesíti. Mert nem ez az egyetlen épület Bécsben, amely a stílust meghatározó művész nevén fut, s eközben megfeledkezik a ténylegesen megvalósító mérnökről. Ilyen például a Loos Ház Bécs belvárosában vagy a Wotruba nevével fémjelzett templom, amelyet máris át lehetne Wotruba-Mayr-templommá keresztelni. Arik Brauer nevét is viseli épület a Gumperdorfer Strassén, pedig ezt a házat ő sem építhette volna fel egymaga, nem lévén tagja az építészkamarának.
Általánosságban persze nem minden építész sorsa ilyen sanyarú, különösen, ha az illető a művészi ihletést is maga hozza. Legújabban egy iraki származású építészhölgy, Zaha Hadid a sztár, az ő nevét már hirdeti egy főként tehetősebb külföldi egyetemisták körében népszerű, rövid bérletű lakásokból álló ház a Duna-csatorna mentén. Most - vidéki sportlétesítmények után - ennél is nagyobb szabású feladatot kapott: a bécsi gazdasági egyetem új épületére kiírt pályázat elnyerésével ő a 2012-re 250 millió eurós költségvetéssel elkészülő projekt tervezője. Az épület lélegzetelállító makettje máris meggyőzte az esetleg kétkedőket.
Ami a Hundertwasser Házat illeti, nem biztos, hogy a pereskedés lezárult. A boltot üzemeltető gazdasági társulás még fellebbezhet, de jelentkezhet más építész is: Bernd Pfister például. Ő végig Hundertwasser munkatársa volt, az ő ötlete alapján alakították ki helytakarékosan a különös alakzatú ház lépcsőházát, és az alagsori garázs is őt dicséri. Mindezt Hundertwasser maga is elismerte és nagyra értékelte. Mégsem szerepel sehol a neve. Ha ő is keresetet nyújt be, neki is van esélye a kedvező ítéletre.
