Nehéz az ilyesmit máshogyan értelmezni, mint hogy köszönjük, nem kérünk a különvéleményekből.

Aztán az ember vállat von: ez nem a zenekar, csak a vezetői. De ha nem ilyenek volnának a vezetői, akkor talán már zenekar sem volna, hiszen volt már néhányszor végveszély, sztrájk, nyilatkozatháború. Ha meg nem volna zenekar, akkor nem lett volna három hete a Cosi fan tutte-előadás, elmarad Alfred Brendel budapesti búcsúkoncertje, nem jön Janine Jansen, és nem hegedül a héten Akiko Suwanai. Most nem az elmúlt huszonöt évről beszélek, csak az évad őszi szakaszáról.

De legyen szó a negyedszázadról is. Ha nincs Fesztiválzenekar, akkor ma egy másik országban élünk. Mert ez a társaság példa és versenytárs, Fesztiválzenekar nélkül nincs kihez igazodni, és nincs kihez mérni a másikat, nem volna verseny, hiányozna a zenei életből a lüktetés, a hazai közönségből pedig a magabiztosság: ilyet mi is tudunk. Vagy különbet is. Ha nincs Fesztiválzenekar, akkor talán nem építik meg a Művészetek Palotáját, vagy legalábbis kihagyják belőle a koncerttermet, nem a zene lenne az egyetlen művészeti ág, ahol legalább valami lényeges történik. Akkor Budapest híre olyan lenne, amilyet megérdemel, amilyen maga a város: sáros, piszkos, sötét és veszedelmes.

Mondok egy jó hírt: van Fesztiválzenekar.

A Budapesti Fesztiválzenekar Sanghajban, vezényel Fischer Iván