Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy melyik földrész literatúrájáért rajong, azonban Engdahl nem "mindenki", hanem a világ legértékesebb irodalmi díját, a Nobel-díjat odaítélő "akadémiai tizennyolc" vezetője, szócsöve. Így aztán igazán nem csoda, hogy felkavarta az amerikai érzelmeket, amikor még az idei irodalmi Nobel-díj átadása előtt kijelentette: "nem véletlen, hogy a legtöbb irodalmi Nobel-díjas európai". Az amerikaik ezt úgy értékelték, mint az európai irodalom felsőbbrendűségének deklarációját. A svéd akadémia azonban, mit sem törődve az amerikai érzékenykedéssel, folytatta az európai irodalom elismerését Jean-Marie Gustave Le Clézio Nobel-díjával. Az amerikaiak sértődött dühe ráadásul akár jogos is lehet, hiszen az Egyesült Államokból utoljára 1993-ban az afro-amerikai Toni Morrison kapott irodalmi Nobel-díjat, előtte pedig 1987-ben a Szovjetunióból emigrált Joseph Brodsky.

- Természetesen nagyon erőteljes irodalommal rendelkezik minden kultúra, de nem lehet nem figyelembe venni azt a tényt, hogy Európa a mai napig az irodalmi világ központja és nem az Egyesült Államok - mondta Engdahl, aki szerint az amerikai írók "túlságosan fogékonyak tömegkultúrájuk divatjai iránt", és ez rontja munkáik minőségét. Az Egyesült Államok túlságosan elszigetelt. Nem fordítanak eleget más irodalmakból, és nem vesznek részt a világirodalom nagy dialógusaiban. - Ez a tudatlanság korlátozó hatású - tette hozzá.

Ezek után már nap mint nap érték támadások az Atlanti-óceán túlsó partjáról, ami még nem lett volna olyan nagy baj, azonban amikor a kérdést már úgy vetették fel, mint az irodalmi Nobel-díjat odaítélő tizennyolc svéd akadémikus "felsőbbrendűségi komplexusát", akkor már lépnie kellett. Ekkor jelentette be a főtitkári tisztségről való lemondását. Az akadémiai tagság viszont egy életre szól. Engdahl utódja Peter Englund lesz, aki ötvenegy évével az akadémia legfiatalabb tagja, újságíró, haditudósító.

Ove Berglund író és műfordító, aki József Attila, Babits Mihály, valamint Kányádi Sándor svéd műfordítója, egyben a Magyar Kultúra Lovagja, azt nyilatkozta lapunknak: sajnálja Horace Engdahl lemondását. "Ha valamit elhallgatunk, attól még az tény marad. Az amerikai irodalom csodás időszaka volt az ötvenes, hatvanas évek, akkor az ország szinte ontotta magából a jobbnál jobb műveket. De most?... Különben csak az a lábujj fáj igazán, ha rálépnek, amelyiken tyúkszem van" - véli Berglund.