A tévé-Mikulás nem változik
A karácsonyi tévéműsor évről évre az elmúlt karácsonyok szellemeként makacsul kísért tovább: filmekre pontosan előre bejósolható az ünnepi műsorkínálat. Csák Gergely médiaszociológus szerint az uniformizált ünnepi műsorterv egyáltalán nem meglepő: - Így működik a televízió.
A magyar kereskedelmi tévékből kiveszett a törekvés, hogy gondolkodjanak azon, mi mozgatná meg az embereket. A fő marketingstratégia: az összes réteget meg kell célozni. Még ilyenkor is alapszabály, hogy a tartalom a másodlagos, a reklám, s a belőle termelt profit az elsődleges.
A szakember szerint az ünnepi nézőcsalogatás egyik sarkalatos pontja a kockázatmentes műsortervezés és az egysíkú, karaktertelen profil: - Érdekes kontrasztként említeném például a francia tévét: ott az egyes csatornák konkrétan egy célközönségnek kiválasztott rétegnek szólnak, szelektálva kor és iskolai végzettség szerint.
Nálunk a két nagy kereskedelmi, a köztévé és a többi adó is egy profilra van beállva. Nem kell jóstehetség a karácsonyi előrejelzéshez: a hírcsatornákon mennek majd a hírek, ott, ahol jórészt eddig is sorozatokat adtak, ott most is sorozatok lesznek. Van, ahol majd megpróbálnak egy kis kultúrát és hangulatot becsempészni, a legtöbb csatornán pedig jön a karácsonyi családi filmek dömpingje. Olyan műsor kell, amely elé mindenki leül. Ha már gondolkodni kell rajta vagy szűkebb rétegnek szól, az már kísérletezés, és veszélyes.
A nézettség egyik záloga karácsonykor a családi film: ilyenkor támad a délutáni-esti matinéfilmek cunamija, helyeske, lehetőleg nem túl bonyolult történettel, instant módon oldódó konfliktussal, a háttérben a hangulatteremtő obligát hóeséssel és a több kilométerre világító karácsonyfadíszekkel. - A szex-erőszak-bulvár szentháromságát felváltja a szaloncukorfeeling - mondja Csák. - Ez a kereskedelmi tévék ünnepi receptje. Hogy ez szüli-e a nézői igénytelenséget, vagy éppen kihasználja?
A tévécsatornák által ismert karácsonyi filmsablonból jórészt pedig csak egy van: az, aminek boldog a vége. Mindegy, hogy a sztori az ünnepi hangulat misztifikálását vagy ideiglenesen a romba döntését aknázza ki: a történet végére szinte mindig kiderül, hogy a karácsonyi filmek kötelezően a csodavárás narratívájával operálnak. - Bizonyos szinten mindannyian a meghitt, családi romantika rabjai vagyunk - magyarázza a médiaszociológus. - Igényeljük a karácsonyi szirupot, az álvalóságot, s nincs is ebben semmi rossz. Pedig ahelyett hogy a mintákat bámulnánk, megvalósíthatnánk őket.
Az, hogy a családi film szó szerint gyűjtőfogalom, s kötelező műfaji elemeinél fogva (gyerek-kutya-kaland) a család szinte minden tagját leültetve a tévé elé közös élményt teremt, Csák Gergely szerint anakronizmus: - A tévének leginkább a hatvanas években volt ilyen szerepe: közösség-összetartó ereje volt, mikor egy emeleten egy tévé volt. Attól, hogy együtt ül a család a képernyő előtt, még nincs közösségi anyag, hiszen nincs szemkontaktus, nincs beszélgetés és interakció.
(Anti)ünnepi tévéajánló
Tapló Télapó
(szerda, 23.00; Viasat3)
Willie (Billy Bob Thornton) kasszafúró és a kis növésű Marcus (Tony Cox) karácsonykor Télapónak, illetve manónak öltözik, idénymunkát vállal a plázákban, felmérik a terepet, és szenteste megfújják a pénzt. Jól megy minden, amíg egy gazdag, elhanyagolt kölyök, egy dagi, szeretni való lúzer nem kezd hinni a Willie-Télapóban. Szerethető antikarácsonyfilm.
Igazából szerelem
(csütörtök, 21.35; TV 2)
Parádés szereposztás (Emma Thompson, Alan Rickman, Hugh Grant, Liam Neeson, Colin Firth), izgalmasan egymásba fonódó cselekményszálak, hol keserédes, hol fogyaszthatóan szirupos sorsmozaikok: szerelem és karácsony. A kiöregedett, laza rocker szerepében Bill Nighy több mint kúl.
Túlélni a karácsonyt
(szombat, 21.15; TV 2)
Drew Latham (Ben Affleck) milliomos, de a karácsony nem megy neki, hiányzik az ünnep nélkülözhetetlen kelléke, a család. Egy vadidegen családot bérel magának pár napra. Egyszer nézős film, de a felbérelt családfő (James Gandolfini) mogorva, Télapó-sapkás feje örökre a karácsony fonák oldalának jelképe marad.
