A "Tíz hónap iskola és opera" elnevezésű projektet 1991-ben indította el a párizsi Opera, hátrányos helyzetű és magatartási problémákkal küszködő gyerekek számára, a művészeti tevékenységgel próbálnak hatni a részvevőkre. Ebben az évben, a francia EU-elnökség keretében nemzetközivé tették a programot, holland, olasz és magyar fiatalokat hívtak meg közös szereplésre. Vass Lajos, az Állami Operaház főigazgatója a budapesti Raoul Wallenberg Szakképző Iskola és Humán Gimnázium diákjait kérte fel a szereplésre.

Ifiné Eperjesy Tímea, az iskola ének-zene szakos tanára elmondta, hogy még az elmúlt évben kiválasztotta a húsz legjobban éneklő diákot, akik januártól hetente próbáltak az Operaházban, Kaposi Gergely és Nagyszentpéteri Miklós irányításával. Előtte természetesen megkapták az erre az alkalomra készült, a Rómeó és Júlia-témát feldolgozó partitúrát, koreográfiát és a szöveget, amelyet fonetikusan átírtak. A párizsi szakemberek, a zenei vezető és a koreográfus négyszer is meglátogatták a próbákat. A magyar csapat két héttel a bemutató előtt érkezett Párizsba, az előadás természetesen itt állt össze, hiszen összesen 80 gyerek szereplését kellett összehangolni. Ez nem csak a nyelvi különbségek miatt okozott problémákat, hanem például figyelembe kellett venni, hogy a hollandok értelmi fogyatékos és autista gyerekekkel érkeztek. Rózsás Magdolna, az egyik magyar résztvevő és szólista szerint ezt szinte észre sem vették, és nagyon gyorsan kialakult egyfajta testbeszéd, amelynek segítségével a fellépők egymás minden rezdülését érezték. Nekik természetesen mindegy, ki honnan jön, hány éves, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bőrszíne, az a fontos, hogy a színpadon egyet akarjanak. A hét végi három előadáson eljutott az üzenet a nézőkhöz; kár, hogy a párizsi közönségen kívül másoknak nem lesz alkalmuk megtekinteni a különleges darabot.