Olvasták-e már valaha Kosztolányi Édes Annáját úgy, mint a különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűncselekményének példázatát? És Németh László Iszonyát a családon belüli erőszak parabolájaként? Hogy Arany János Ágnes asszonyának tragédiájáról már ne is beszéljünk. Nem mintha életfogytig tartó mosókényszere szempontjából nem lenne neki mindegy, hogy már gyilkossága előtt megbolondult-e vagy csak utána, a jog nézőpontjából viszont óriási a különbség. Az elkövetéskori kóros elmeállapot ugyanis büntethetőséget kizáró ok.

Hét év letöltendő (filmjelenet az Ópiumból)

A fenti fura fókusz Kiss Annáé. Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán diplomázott és most ott tanító jogász, aki 1987 óta az Országos Kriminológiai Intézet kutatója egyben, különös hobbit talált magának. Mielőtt könyvolvasásba fogna, furán néző szemüveget tesz az orrára. Ezzel eleinte rímeket, metaforákat, jellemrajzokat és dialógusokat érzékel ő is, mint bármelyikünk. Ám idővel aljas indokok, felbujtók, bűnsegédek és erősen felindult elkövetők seregszemléjévé változik szemei előtt a legszimbolikusabb novella is.

Tegyük hozzá: Kiss Anna nem így született. A szükség vitte rá a "másképpolvasásra", amikor jó tizenöt éve gimnazistákat készített fel a jogi kari felvételire. Megdöbbent, amikor azt kérték a jelentkezőktől: elemezzék büntetőjogi szempontból (bár ilyet még nem tanultak) Arany János Toldiját.

Segíteni akart a következő évfolyamnak, nekiállt ízekre szedni az elbeszélő költeményt. Jól sikerült, a Mozgó Világ lehozta a dolgozatot, majd jó néhány másikat, így a tanárnő belelendült az irodalmi alakok kriminalizálásába. Pontosítsunk megint: Kiss Anna kevesebb hőst küldene a rács mögé az átlagnál, hiszen született liberális. Így, ha ma ő elnökölne a Toldi Miklós fölött ítélkező büntetőtanácsban, a heccelői által megsebesített fiatalember biztosan szabadon távozhatna a bíróságról. Jogos védelem miatt fölmentenék.

A Toldi egyébként az egyik legtanulságosabb irodalmi mű. Akkor mindenképp, ha az ember egyetemistákat szeretne általa okítani, mint Kiss Anna. Ő eleinte a debreceni jogi fakultáson, majd az ELTE-n indította el Bűnbe esett irodalmi hősök című szemináriumát. És azt látta: diákjai százszor inkább megjegyzik
az emberölés bűncselekményének összes minősített esetét a tagbaszakadt Toldi történetéből, mint a száraz törvényszövegből vagy a mégoly tanulságos bírósági határozatokból. A rendhagyó műelemző órák abban is különböztek a többi szemináriumtól, hogy ezekre a hallgatók maguk választhattak nyersanyagot, sőt, afféle versenyt is meghirdetett Kiss Anna.

Így szemeszterek óta nem hiányozhat repertoárjából - ahogy a most megjelent könyvéből sem - például Thomas Mann Halál Velencében című novellája. Ez kiválóan alkalmas ugyanis arra, hogy a homoszexuálisok szerelmét ért vádakat és érveket átszitálja különböző korok büntetőjogi rostáján. Aztán választ kaphatunk arra, hogy Kárász Nelli akaratos urát, Takaró Sanyit miért nem kasztlizták be azonnal mindazért, amit az Iszony című novellában tett. Hát, mert Németh László korában erőszakot venni csak "házassági életközösségen" kívüli nőn lehetett - ellentétben a hatályos jogszabályokkal, amelyek rács mögé küldhetik az agresszív férjet. Végül Csáth Gézáról is bebizonyíthatnák Kiss Anna növendékei: nemhogy zsenivé nem avatnák ma Ópium című novellájáért, még egy szimpla kendermag-egyesületes felvonulásra se engednék be. Még hogy az ópiumszívó ötezer esztendőt él egy nap alatt? Hét év letöltendő!