2003 januárjában szerezte újságíró diplomáját az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Mi vonzotta ebben a szakmában? Eredetileg is erre készült?

Nem. Igazándiból ügyvéd szerettem volna lenni, és jogi egyetemre jelentkeztem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az írásbelimre maximális pontszámot kaptam. Elmentem ugyan a szóbelire, de közben sarkon fordultam és eljöttem. Fújtam egy nagyot, és utófelvételivel bejutottam az egri főiskolára. Azt gondoltam, hogy majd legközelebb megint megpróbálom a jogot. De Egerben annyira megszerettem az újságírást, hogy köszönöm a sorsnak, amiért erre a pályára terelt. Nyomtatott sajtó szakon végeztem ugyan, de első perctől a televíziózás a nagy szerelem.

Már a főiskola alatt elkezdődött tévézni.

Az MTV Híradójának gyakornoka voltam, majd a TV2-nél és az RTL-nél dolgoztam. A híradós riporterkedés nem fogott meg, a pártpolitika, noha rendszeresen tájékozódom, nem nőtt a szívemhez. Később rájöttem, hogy a kereskedelmi tévézés sem az én világom. Végül a közszolgálatban, a Duna TV-nél találtam meg a helyem.

Előtte 2004 nyarától fél évet Angliában töltött.

A rákospalotai gimnáziumban olaszból és németből érettségiztem, de régi vágyam volt, hogy angolul is tanuljak. Erre ugyanis nem volt módom a középiskolában. Egy itthoni jó előkészítő kurzus után az volt a célom, hogy anyanyelvi környezetben tökéletesítsem az angol tudásomat. Eredetileg egy évben gondolkodtam, de akkora volt bennem a honvágy, hogy a családdal megegyeztünk: fél év után hazajövök. 2004 decemberében végül egy Cambridge-nyelvvizsgával tértem vissza. Azt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol nyelv és irodalom szakos hallgatója lettem, de az első év után munkám miatt máris halasztani kényszerültem. Amikor hazajöttem, nagyon el voltam keseredve, mert diplomával, nyelvvizsgákkal sem vettek fel sehová, ezért arra gondoltam, angoltanár leszek.

De ekkor, 2005 tavaszán pályázatot hirdetett a Duna Televízió, és így lett a Játékhullám című kulturális-tudományos vetélkedő műsorvezetője. 2005-től pedig a Kívánságkosárban látható.

Mint Cselényi László elnök úrtól utólag megtudtam, kétezerkétszáz jelentkezőből választottak ki.

A Kívánságkosárban úgy látom: a nemek aránya kiegyensúlyozott és mindannyian más-más típusok.

Műsorvezető társaim Katona Erika, Asbóth József és Banner Géza. Naponta jelentkezünk a képernyőn fél 12-től délután 2-ig élő adásban.

A Kívánságkosár egyszerre két vágyat, igényt egyesít.

A Duna Televízióban ez az egyetlen olyan műsor, amelyben a hazai és határon túli magyarok, sőt gyakran még idegen nyelvű nézők is, szinte az egész világból verseket, zenés üzeneteket küldhetnek egymásnak. De ha mód van rá, a közönségszolgálathoz érkező Duna TV-vel kapcsolatos kéréseket, kérdéseket is megválaszoljuk. A Kívánságkosár tulajdonképpen a nézőre figyel, és vele tartja a kapcsolatot. Telefonon, levélben és e-mailen beérkezett kérdésekre is reagálunk. Neves művészeket, közéleti személyiségeket hívunk meg. De ha van apropója, bemutatjuk a Duna TV szerkesztőit, bemondóit, vagy egy új könyvet író kollégát, díjazott munkatársat, és az induló műsorokat is. A nézőink nemcsak az idősebb korosztály tagjai, főleg nyáron sok fiatal is figyel, hív bennünket Ausztráliától Kanadáig, a Felvidéktől a Vajdaságig.

Mióta a Duna TV-nél van, minden Magyar Karácsony című műsorban részt vett.

Eddig Révkomáromban és Caracasban jártam, az idén Munkácson leszek december 24-én. Az adventi időszakban mindig bemutatjuk a kiválasztott családot, amelynél eltöltjük majd a Szentestét. Így a meghitt pillanatokat már ismerősökként éljük át a tévénézőkkel együtt. Bemutatjuk, hogyan ünnepel, él Felvidéken, Kárpátalján vagy Dél-Amerikában egy magyar család. Venezuelában például olyan famíliánál jártunk, ahol még az unokák is gyönyörűen beszélnek, énekelnek, verselnek magyarul. A szilveszteri műsoroknak is állandó szereplője vagyok. 2006-ban például Sepsiszentgyörgyről köszöntöttük a nézőket, aminek örömteli apropója volt, hogy másnap, 2007. január 1-jén Románia csatlakozott az EU-hoz. Idén Szilveszterkor az itthoni stúdióban leszek háziasszony, ide a nézőket is elvárjuk, élő zenével, vacsorával.

A Kívánságkosárban sok tematikus napnak is részese volt.

Többek között volt iráni, azerbajdzsáni vagy éppen francia nap, de nemrég a szlovák kultúrával foglalkoztunk. A gyermekszegénység is téma volt a Duna Televízióban a december 5-i hétvégén, így a Kívánságkosárban is a nélkülöző kicsinyeké volt a főszerep. Minden nap más-más listáról választhatnak a nézők könnyűzenét, opera- vagy operett-részletet, magyar nótát, illetve verset. Ezenkívül műsorvezetője vagyok a kéthetente szombat délután jelentkező Divathullámnak is. Nemrég jöttem haza Tunéziából. Félórás dokumentumfilmet készítünk a csodás észak-afrikai országról, kultúrájáról és több, ott élő magyar-arab vegyes házaspárról. Az idén a füredi Anna-bál háziasszonya voltam, ennek apropóján egy fiatal pár is részt vett a nyolcnapos utazáson. Ez volt a nászútjuk. A Sass Sylviáról készített önálló portréfilmemre vagyok a legbüszkébb, amelyet Budapesten és Provence-ban forgattunk. A francia tematikus napon is látható volt.

Amikor megkapta a Junior Prima Díjat, Krizsó Szilvia méltató beszédében azt mondta önről: "természetessége, vidámsága, talpraesettsége és igényessége teszi önt alkalmassá a szakmában való helytállásra, többek között a napi 2 és fél órás élő műsor vezetésére". Az említett tulajdonságok családi örökségnek tekinthetők? Kik a szülei?

Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik megannyi áldozatot hoztak az öcsémért és értem is. Nálunk otthon őszinte a légkör. Édesanyám főkönyvelő, édesapámnak vállalkozása van.

Úgy tudom, hogy szabadidejében sokat olvas.

Márai Sándor a mindenem, kedvelem Kosztolányit, de szeretem a dél-amerikai írókat, és Umberto Ecót meg Kunderát is. Tőle mindent elolvastam. Ha van időm, színházba járok szívesen a férjemmel, kedvencünk a Radnóti.

Nagy természet- és állatbarát hírében áll.

Kiskorom óta tervezem, hogy egyszer majd állatotthont, menhelyet nyitok. Mona nevű kutyám, aki immár két és fél éve a család tagja, menhelyről került hozzánk, és nagyfokú kötelességtudatra nevel.