Negyven felett visszatérni a hazai könnyűzenei életbe és ott minden korábbinál fényesebb sikert aratni - ez önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény. A kilencvenes években idehaza ez három művésznek sikerült. Horváth Charlie tíz évig vendéglátózott Norvégiától Japánig, mielőtt a rendszerváltás idején a Tátrai Bandben újra kezdte; a Hungária feloszlása után főként mások menedzselésével foglalkozó Fenyő Miklós 1994-ben lépett viszsza a reflektorfénybe; Cserháti Zsuzsa pedig tizenöt évet húzott le a pesti éjszakában, mielőtt 1996-ban új nagylemezzel jelentkezett.

Nem csak a rajongók, a kritikusok szerint is ő volt - Kovács Kati mellett - a magyar poptörténelem "legjobb torka". Balett-táncosnak készült, de sikertelen próbálkozásai más művészi pályára sodorták. Énekesi képességeit Szécsi Pál fedezte fel. 1965-től énekelt, előbb a Rangersszel (később Corvina), majd a Thomastickal lépett fel. Dolgozott a szórakoztatóiparban, s többször szerepelt külföldi fesztiválokon. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójának tagjaként számos rádiófelvételt készített, majd 1972-ben a táncdalfesztiválon a Nem volt ő festő című dal révén ismerte meg az ország. Bár a rhythm & blues és soul zenéket, illetve előadókat kedvelte, a rádiós elvárásoknak megfelelően mégis olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Édes kisfiam, Árva fiú, Boldogság gyere haza) vált népszerűvé.

1977-ban kísérelt meg először kitörni a táncdalénekesnői szerepkörből. Európa néven rockzenekart alapított, 1978-ban jelent meg az első nagylemeze. 1981-ben figyelemre méltó modern pop-rock dalokkal (Különös szilveszter, Könnyű tavaszi szél, Többé nincs megállás) tette le a névjegyét, a kivételes tehetségű, vonzó énekesnőre azonban a Hanglemezgyárnál csak vokálénekesként tartottak volna igényt.

A mellőztetés elől "önkéntes száműzetésbe" menekülve hoszszabb időre a külföldi vendéglátóiparba szerződött, és itthon is csak a rangos éjszakai szórakozóhelyeken (Moulin Rouge) lépett fel. Betegsége, valamint a vele járó súlygyarapodás miatt évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, s - ahogyan maga többször mondta - szinte elfeledve, szegénységben élt.

Aztán 1996-ban Rózsa István, a Rózsa Records vezetőjének sikerült rábeszélnie, hogy térjen vissza a reflektorfénybe. S indulásként mindjárt bekerült a mélyvízbe: Charlie Kisstadion-beli koncertjén kellett énekelnie tizenhatezer néző előtt. Majd újra lemezt készített: az 1996-ban megjelent Hamu és gyémánt igazi szenzációt keltett szakmai és közönségkörökben egyaránt. Ezen a korongon Cserháti Zsuzsa először mutathatta be igazi tehetségét, nem csak, hogy régi és új rajongói valódi sztárként ünnepelték. Az év énekesnője lett, 1997-ben a Budapest Kongresszusi Központban adott önálló koncertet, s ettől kezdve mindenhol telt házak előtt léphetett fel. A következő három évben minden szakmai elismerést (Arany Zsiráf-díjak, eMeRTon-díj) megkapott, s ezek mellé 1998-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

A Hamu és gyémántot követő újabb nagylemezre (Adj még a tűzből, 1999) a hatvanas-hetvenes évek világslágereiből válogatott össze egy csokorra valót. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Hollyday dalaiból, azaz abból a soulos, funkys fekete világból, amit Cserháti mindig is nagyon szeretett, de amely elől azokban az években a hivatalos szervek mereven elzárkóztak. Közben persze ő is sok szempontból megváltozott, mindenekelőtt a hangja, ami még előnyére is vált.

Ahogy akkoriban nyilatkozta lapunknak: "Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom. Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hiszen én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyilván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején."

Sajnos Cserháti Zsuzsának a folytatásra már alig nyílt lehetősége. Az új évezredben egyre többet betegeskedett, és 2003 júliusában szervezete végképp felmondta a szolgálatot. Az m2-n hétfőn este látható, tíz évvel ezelőtt készült felvételen viszont még valóban a csúcson volt.

Retrock: Cserháti Zsuzsa (1998) - December 22., hétfő 22.30 m2