Hétvégi nagybevásárlás egy hipermarketben: szinte mindenki tömött bevásárlókocsikkal áll sorba. Nagy karton ásványvizek, sörök, üdítők, több kiló zöldség, több tucat tojás: ha az ember eljön a város szélére, minél többet akar vásárolni. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkatársai nem kérnek sokat: csak egy zacskó liszttel, egy üveg olajjal vagy egy tábla csokival kerüljön több a kosárba, mint amit eredetileg terveztünk. Az, hogy ez eljusson a rászorulókhoz, már az ő dolguk.

- Az egész a feleségem ötlete volt. Tíz évig élt Franciaországban, ahol a nyolcvanas évek óta működnek élelmiszerbankok - meséli Cseh Balázs, az egyesület munkatársa. Tizenhárom barát, ismerős úgy gondolta, hogy az éhezés, a nem megfelelő mennyiségű, minőségű étel Magyarországon is komoly probléma, ezért 2005-ben létrehozták az egyesületet. - Közös bennünk, hogy mindannyiunknak van főállása, vannak köztünk jogászok, informatikusok, reklámszakemberek, ingatlanosok. De mindannyian szerettünk volna valami mást is csinálni, nem pénzért, hanem hogy értéket teremtsünk - mondta. Nem csak itthon gondolkoztak így: már tizennyolc európai országban működik élelmiszerbank.

Az alapötlet egyszerű: rengeteg olyan élelmiszer van a gyárakban, a boltok raktáraiban, polcain, előbb-utóbb megsemmisítik őket. Ha ezeket időben eljuttatják a rászorulókhoz, mindenki jól jár: az éhezők ennivalóhoz jutnak, a cégek pedig megszabadulnak a megsemmisítés költségeitől. - Nem lejárt szavatosságú élelmiszerekről van szó - hangsúlyozza Cseh Balázs. Konzerveket példul azért kell megsemmisíteni, mert megsérült a doboza. Eladni már nem tudják, de ha az egyesület munkatársai gyorsan lépnek, sokaknak jól jöhet.

Tapasztalataik szerint egyszerre könnyű és nehéz meggyőzni a cégeket, hogy mondjanak le a feleslegükről. Könnyű azért, mert így spórolhatnak, és nehéz, mert ez bizalmi kérdés. A cégek ugyanis nem szeretnék, hogy a termékek valahogy mégis kereskedelmi forgalomba kerüljenek. Az élelmiszerbanknak éppen ezért óvatosnak kell lennie: alaposan megvizsgálják, hogy milyen szervezeteknek adják a készleteket. Ők ugyanis nem közvetlenül a rászorulókkal, hanem az őket segítő önkormányzatokkal, civil szervezetekkel vannak kapcsolatban. - Mi egy nonprofit nagyker vagyunk - mondja Cseh Balázs.

Elkérik a szervezetek adatait, információkat gyűjtenek róluk, s személyesen is találkoznak a képviselőikkel, hogy lássák, kivel szerződnek. Ha pedig megállapodtak, kilóra elszámoltatják a szervezeteket, hogy biztosan tudják, minden zacskó tészta, minden doboz konzerv jó helyre kerül. Most körülbelül 450 önkormányzat, szociális és gyermekjóléti szolgálat, civil szervezet kap élelmiszert az egyesülettől. Több a kérés, mint a felajánlás, az élelmiszerbank munkatársai mégis találkoznak furcsa megnyilvánulásokkal. - Akadnak olyan önkormányzatok, ahol azt mondják, hogy nekik nem feladatuk ezzel foglalkozni, nem kérnek a segítségből - meséli Cseh Balázs.

Évente 2000-2500 tonna ételt osztanak szét, ennek nagy része cégektől, kisebbik része, 50 tonnányi pedig gyűjtésből származik. Az év végi ünnep előtt a hipermarketekben vásárlókat próbálják rávenni arra, hogy tegyenek egy kicsivel többet a kosarukba, és adják az élelmiszerbanknak. Magyarországon az így összegyűjtött élelmiszer mennyisége még nem jelentős, de az egyesület bizakodó, hogy az egyéni felajánlók száma nőni fog.

Évente két nagyobb gyűjtést tartanak, egyet októberben, az élelmezési világnapon, egyet pedig karácsony előtt. Körülbelül ezer önkéntes vesz részt egy-egy gyűjtésben, ők próbálják rábeszélni a vásárlókat az adakozásra. - Sosem vagyunk erőszakosak, így nem is találkozunk negatív reakciókkal - mondja Cseh Balázs. Az egyik legnagyobb előnyük, hogy nem pénzt kérnek. Sok olyan ember van ugyanis, aki szívesebben ad egy kiló lisztet, egy doboz kekszet, mint készpénzt. - Olcsón adunk jó érzést. Ha valaki például egy kiló cukrot ad, azzal egy lehetőséget is kap, hogy jobban érezze magát, hogy úgy érezze, ő is tett valamit a rászorulókért - teszi hozzá.

Legtöbbször gabonaalapú élelmiszereket, főleg lisztet, tésztát adnak az emberek, de sok zöldségkonzervet is kap az egyesület. Ritkább az édességadomány, pedig a rászoruló gyerekek miatt ebből sosem elég, bármennyit szét tudnának osztani. Olajat is elég ritkán kapnak, pedig fontos alapélelmiszer. Akik nem adnak, általában azt mondják, hogy mást támogatnak, vagy azt, hogy ők maguk is rászorulók.

Cseh Balázs tapasztalatai szerint ilyenkor, karácsony előtt egy kicsit nagyobb az adakozókedv. Ugyanakkor az adományt kérő szervezetek is többen vannak, ezért a ténylegesen gyűjtött élelmiszer nem sokkal több, mint októberben.

Az egyesület nem vezet statisztikát arról, hogy hányan lehetnek Magyarországon, akik éheznek. Becsléseik szerint több százezren lehetnek. Közülük 300 ezer emberhez jutnak el az élelmiszerekkel az önkormányzatokon és a civil szervezeteken keresztül.